FÁRADTAN BIZTATJUK EGYMÁST

Zászlónk lehanyatlik untan,

Fáradtan biztatjuk egymást,

Bízunk még, de nem magunkban,

Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

Szivünk is már olyan terhes,

Fölemelni hogy nem tudjuk,

Csak hazudjuk, hogy szerelmes:

Parazsai feketedő tegnapiak.

Babonáink megfakultak,

Csodáink elesteledtek,

Jövőink eleve multak,

Csak szégyeljük ezt a vén gyászt bevallani.

Öreg vitézink ühmögnek,

Ifjú bajtársak lázadnak

S így megy a had, megy a ködnek:

Siker útját kedvetlenül keresgeti.

Valahol utat vesztettünk,

Várat, tüzet, bizodalmat,

Valamiben késlegettünk

S most harcolunk kedvet vallva kedvetlenül.

Zászlónk lehanyatlik untan,

Fáradtan biztatjuk egymást,

Bízunk még, de nem magunkban,

Be gazdátlan, be keserves bizodalom.

1913. november