KÉTKEDŐ, MAGYAR LELKEM

Én seregem és én népem,

Szeretlek én mindenképpen.

Hogyha szaladsz űzőn s űzten,

Megrajonglak buta tűzben.

Fájsz, hogy így vagy, fáj, hogy látlak

A Sors bús uszitottjának.

Fáj, hogy az én éles torkom

Ma hurokkal, bénán hordom.

Disznók állnak most elébem

Röfögően és negéden.

S orditó és intő vágyam

Belepusztul a muszájban.

Szeretnék sereget szedni,

Sok-sok mindent visszavenni.

Bár csalódna holtát-lelten

Én kétkedő, magyar lelkem.

1915. szeptember