KURUCOK ÍGY BESZÉLNEK

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,

Farkas esz meg, ördög esz meg,

De megesznek bennünket.

Medve esz meg, az is mindegy,

Az a szomorú és régi:

Véletlen, ki esz minket.

S az a szomorú és mindegy,

Hogy jó időben bennünket

Sorsunkra mi se intett.

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,

Bánja fene, hogy ki fal föl

Buta, bús mindegy-minket.

1915. április