ÚJ TAVASZ EZ

Kis Senkimnek küldöm.

Az Ősz, melybe ellátogattál

Kiváncsian és vágytalanul,

Késő s még sem a régi kopár Ősz,

Melyre már csak a Tél hava kell:

Melyre Tavasz és új igéret ez.

Bízd rá hittel fehér hóságod,

Add hozzá lángját drága melegednek

S aztán tekints szét: az őszi kopár fák

Virágosan megelevenednek

S szivemen nyílsz, Te, szép, nagy virág.

Harsonázik a Tavasz bennünk

S ha simulásoddal akarod,

Az őszi felhők fölébe emelnek

A megujhodt és boldog karok,

Karjaim, kik ölelve tartanak.

Oly kicsi vagy s oly nagy vagy bennem,

Zok-szó minden, ami utánad késztet,

Jajong, biztat, űz és futtat utánad:

Ma Te vagy az életem és az Élet:

Óh, új Tavasz, be nagyon téli vagy.