AKARLAK, HÁT HAZUDJUNK

Adás, igéret, tilalom,

Parancsolat avagy alázat,

Ki leszel, mikor újra látlak?

Szined elé hadd készülhessek.

Ez volt asszonyos életem,

Harapós szájjal igaz útban

Utálatot is így hazudtam,

Ha így kinálták a szerelmet.

Hát sorsom a komédia:

Mért kérdjem, hogy neked is mért kell?

Bemázolom arcomat vérrel

Vagy krétaporral, mint kivánod.

Fölöttünk csak úgy kél, bukik

A Nap s a napok is úgy múlnak,

Szivek bénulnak s megujulnak

S csak mi nem látjuk egymás arcát.

Csak finita commédia

Akarsz te is majd a szemembe

Nézni ájultan és meredve?

Jól van: akarlak, hát hazudjunk.