NEM HAGYOM ABBAN

Tündér-Ilonám, most választott álmom,

Be sokféle vagy aranyalma-fámon

S be másképpen fáj minden ébredésem

És mégsem és mégsem,

Alvó királyfi nem leszek én mégsem;

Nem hagyom abban utánad-menésem.

Megyek elébed és megyek utánad,

Vágy köt lábamhoz óriás falábat

S mérföldekkel érlek el újra-újra

És tán összebujva

Egyszer leszünk csak éhesen fakulva

Álmok és aranyalma-fa mulva.

Tündér-Ilonám, már mennek a mentek

S az álmaink egyre szentetlenebbek,

Talán beérlek hajnali időre,

Hiszen olyan pőre

A Szerelem s a jelszava: előre.

S az aranyalma pókhálóval szőve.

És most csináljuk a csodált csodákat:

Utánad viszem aranyalma-fámat

S utánad viszem minden ébredésem

És mégsem és mégsem,

Alvó királyfi nem leszek én mégsem:

Nem hagyom abban utánad-menésem.