HA VÉRHARMAT KELL

Vonogatod egy kicsit csoda-vállad,

Oly büszke és oly renyhe vállaid,

Hogy nem igértél

S nem igértél, hogy igéretet várjak?

S igéretek régi, bénult betegje,

Igéretet, melyet meg se kapott,

Én, beváltatlan,

Hányhatok-e fátylas, csaló szemedre?

Kivánhatom-e meddő elszánásod

S mit adhatsz fázón és kedvetlenül

S amit két karral

Kinálgatnak meguntatóan mások?

Nem hallod-e, amikor minden hallgat,

Hogy bűnösen égháboruskodik

Csöndedt éltemben

Szerelmes, szép, vitézkedő hatalmad?

Aláztatásom kell tán valakidnek

S én zsúfolt vérem jó harmat talán?

Virágzástokhoz

Akkor e bolond vérharmatot vidd meg.