A SZEMEINK UTÓDJAI

Be titkosak ma a gyerek-szemek,

Mintha nem látnák a bünös, magyar Mát,

Vagy mintha takarnák,

Hunyón takarnák a magyar Jövőt,

Mely csöndes szárnnyal eléjük lebeg.

A mi szemeink búsak, bágyadók,

Düh vérében mind gyérebben fürödnek,

Alig várva többet,

Alig várva s csak a becsületért

Fenyegetők és föl-föllázadók.

Gyermekeink szemébe titkokat,

El nem döntött harcainkkal, mi adtunk

És sírni miattunk

Fognak, sírni, ha a Jövő jajos

S helyettünk lesznek talán boldogak.

Gyerek-szemek, édes utódjai

Sokat látott, fájó, vén szemeinknek,

Óh, vajjon mit intnek,

Mit intnek a jövendő lusztrumok:

Érdemes volt lelkünket ontani?

Szemetekben rejtőzik a titok:

Mi lesz a Tisza-Duna táján majdan,

Ha mi könnyes jajban,

Jajban és könnyben hunytuk le szemünk

S a Föld megindul s háborogni fog.

Rejtő, titkos, mai gyerek-szemek,

Emlékeztek majd szem-apáitokra?

Égjetek majd lobogva

S lobogjatok százszor több kínban is:

Csókunk, átkunk s harcunk ég bennetek.