JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK

Mintha halkan szólnál:

Vigyázz, sokan nézik,

Ne játsszunk csókosdit,

Játsszunk temetésdit.

Játék, játék, játék,

Csak vidámabb volna,

Kergetőbb egymáshoz,

Éhesebb a sorsra.

De csodától félve,

Vidámságtól futva

Föllepi palántánk

Gyilkos árnyu dudva.

Magam kinálása,

Magad kelletése:

Két hamar-vén gyermek

Tréfás temetése.

Sírnivaló tréfa,

Unnivaló vágyság,

Kivánatot űzni

Kivánó kivánság.

Szórakozott játék,

Reményadás félve,

Szomorkás elszánás

Szánó hittetése.

Ölelkező álmunk

Csókokba se csattan:

Föllegek járása

Hideg magasakban.

Hideg magasakban,

Szépben, jóban, télben,

Csak nem engedelmes,

Nagy teljesülésben.

Nem a csoda útján,

Nem a rendnek útján,

De játékot vesztve

Játékot hazudván.

Ám ad a Tél farkast,

Fogakat az éhség,

Vágyakat a közöny,

Foltokat a szépség.

Buzának őrlődést,

Őrlődést a vágynak,

Halál-komolyságot

Gyáva élet-táncnak.

Virágot nyílásba,

Valóba a tervet,

Nevekbe a titkot

Örök csoda kerget.

Folyót a tengerbe,

Buzát a malomba,

Életet Halálba

S téged a karomba.