ÓH, FURCSA ÉLET

Sándor Lászlóéknak, szeretettel

Óh, furcsa Élet,

Hogy fáj minden sokod

S mégis, hogy sietek

Ok nélkül,

Jobban, mint valaha, elébed.

Be jó, hogy valaki majdnem kell,

Be rossz, hogy én egy tréfa,

Hiúság, Ady, senki sem vagyok,

Csak egy ötlet,

Egy fogás néha.

Óh, furcsa Élet,

Be jó volna,

Ha a szeretőm,

Ha a barátom

Néha-néha beszélne véled.