SZERENCSÉS ESZTENDŐT KÍVÁNOK

(Két kuruc beszélget)

„Szerencsés esztendőt:

Jósorsba menendőt,

György cimborám, kivánok mostan néked,

Napos tábor körül

Lássad futni a plundrás ellenséget.”

»Nem látom, nem látom,

Szívbéli pajtásom,

Nem látom a ködöktől a jövendőt,

Fúltak itt a szivek

És éhesek és gonoszak a bendők.«

„De ilyenkor hinni

S remény-zászlót vinni

Illik a jó, kordiális vitéznek,

Szilveszter éjjelén

Keserü szánk tátítsuk ki a méznek.”

»Óh, jaj, árulások,

Csúf, bajos bukások

Sohase voltak esztendőkhöz kötve,

Az magyar az magyart

Elárulta s elárulja mindörökre.«

„Nézd, fényes az égbolt,

Ami volt, az rég volt

S az szerencsés, mivelhogy új esztendőt,

Ha minden ránk-szakad,

Áldjuk, higgyük, mint jósorsba menendőt.”