AZ ELVESZETT CSALÁDOK

Édes jó anyámnak - panaszkodón

Vánkosom hűl s a szivemig rántom

Fázósan a bölcseség-takarót:

Be családtalan holnapok futnak rám,

Száz apa s fiú ki egymaga vót.

Színehagyott a multi barátság,

Megszőkültek a szép, fekete nők:

Hogy simogattak még tegnap is engem

S én hogy simogattam tegnapelőtt.

Fia vagy apja a szeretetnek,

Egymaga szívem, száz heves család,

Nem becéznek és becézni már nem tudsz

S fattyui nászok szöknek rajtad át.

Hogy tudtam óvni boldog atyásan

S ölekbe simulni gyermekesen,

Ijedt szemeket hogy tudtam csókolni

S csókra, ha rebbent, hogy híjt a szemem.

Furcsa családi életem így fut,

Óh, fiui függés s víg apa-kín:

Fiuk már keveseknek tudok lenni

S már nincsenek esküs, jó fiaim.

Friss lyány nem csókol többé anyásan,

Bátor barát se nekem sír, ha fél:

Szivemben az elveszett, szép családok

Tűzhelyeiről pernyét ver a szél.