»A XXX-IK SZÁZADBÓL«

(Wojticzky Gyula, ifjú költőtársam ilyen című verseskönyvébe írtam, és nagyon szívesen, prológusként.)

Jó fiam, ma minden magyar elválik,

Ki messze, ki messzebb,

De Magánál, fiam, még az Időbe

Kandibb szemet tán senki sem meresztett:

Be messze él már, jó fiam, mitőlünk.

Szép átálmodni magunkat a másba,

A nincsbe, a szépbe,

De ezer évet sietni s nem élni,

Édes fiam, nem irigylem érte,

Mert jaj annak, aki kihull a Mából.

Szabad készítni arasznyi jövőket,

De élni nem mással,

Mint a nekünk régen parancsolódott

Kínságos és mégis szent, mai Mával.

Ez tán több, mint a XL-ik század.