A PERC-EMBERKÉK UTÁN

Otthon bolondját járja a világ,

Majmos, zavaros, perces, hittelen,

Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,

Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,

Ments, Atyaisten, hogy benne legyek:

Engemet kötnek égbeli jegyek

S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,

De épitésre készen a kövünk,

Nagyot végezni mégis mi jövünk,

Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,

Ebek hazája ma, nem az enyém

S ha marad csak egy hivőm, szent legény,

Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,

Addig halottan avagy éberen

Pihenjen a szent láz s az értelem,

Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd, hogyha akarom,

Ha nem sutáké lesz itt a világ

S fölcsap minden szent és igazi láng

Rejtekből avagy ravatalon.