IGAZ, UCCAI ÁLMOK

Révész Bélának küldöm.

Igaz uccák a köves uccák,

Hol nyílnak a halál-növények,

Virágokként nyilnak a kövek

S ha jönnek a hóhér-legények,

Mellüket virággal dobálják.

Igaz szerszám a vad gép-szerszám

S ha szive csordul ezereknek,

Duzzad a gép és romba röpül

S mértföldekre is megremegnek,

Kik élnek mások életéből.

Igaz ima a szitkozódás,

Veszekedett és átkos átok,

Amikor épülnek dühösen

Kövekből, kínnal, barrikádok:

Trónjai az igázottaknak.

Igaz élet a szörnyű Város

Halálnak s élet-kulturának,

Ahol készül a bosszús Jövő,

Átok, szeretet és bocsánat

S ahol minden harcos egy Krisztus.

Igaz álom a merész álom,

Hol megnő az álom mezője

S ahol minden ember, ki igaz,

Másiknak dacos szeretője

S ahova majd vérhajók visznek.