AZ ISMERETLEN ADA

Remegő kézből habzó serleg,

Te vagy ez, ismeretlen Adám,

Kit fájlak, iszlak s nem ismerlek.

Ízedet ízlem édes szájjal

S aztán egyszerre el-tova-tünsz

Csalással, bűnnel és homállyal.

Úgy tünsz, mintha nem lettél volna

Bolond életemnek dáridós,

Izletes, tegnapi koboldja.

Ki vagy, mi vagy, holnap elválik,

De a halálig Te megmaradsz,

Megmaradsz egész a halálig.

S halál előtt bár egyszer jönnél

S úgy, amiként én képzelem:

Szivembe jóestét köszönnél.