HŰSÉG ARANYOS KORA

Édes Adának küldöm.

Most már megjött az áhitatnak

S hűségnek aranyos kora.

Hivőn s hitetőn borulok le

Előtted,

Jövőmnek kikedvelt asszonya.

Szerelmemnek frigy-követsége

Hűséget, békét visz eléd,

Arany-pirját nyárvégi napnak

S lelkemnek

Forrott nektárját, nyugodt hevét.

Hadd nevezlek téged Adának,

Nevem olvasztván és neved,

E titkos, drága asszony-névvel

Ne tudják

Soha, hogy én kit keresztelek.

Szemednek jó intését hozza

Hozzám már minden alkonyat

S már indulunk lassan egymáshoz,

Álmodva,

Mint nyugodtak, bölcsek, boldogak.

Robajos viharok elültek,

Csöndes, tiszta, derűs az ég

S szemeink bátrak és vidámak,

Nem önti

Könnyel el csókos keserüség.

Vár bennünket minden boldogság,

De őrjöngőn nem rohanunk.

Biztos, hogy megtaláljuk egymást

S kinyujtva

Már távolról ölel a karunk.

Óh, nagyszerű közeledésünk,

Béke és boldog áhitat,

Nagy virág-szemei Adának,

Melyekből

Szent mézzel és halk tűzzel itat.