FOGOLY A VÁRTORONYBAN

Csúf emlékek könnyes, vén foglya

Fölkerültem a vártoronyba:

Pince-börtönből torony-börtön,

Hurráh, Nap, én már ezután

Életem így, magasban töltöm.

Szabad grádics, nyílt kapu csalnak,

Foszlányai csavargó-dalnak

S lent a síkon nagy tüzek égnek:

Jaj, jaj, nem kell, szivem megáll,

Agyonrémit a szabad élet.

Föl-fölhúzhatnám büszke vállam,

Billegtethetném vén szakálam,

Ajkam adhatnám görbe gúnynak:

Ej-haj, jobb lesz, ha a dacok

Lelkemben örökre lehúnynak.

Lángolok mégis megkövülten,

Lidérc-tüzek úsznak körültem,

Udvarolnak, nem bolondítnak:

Csuhaj, örvendezz, vén fogoly,

Hűlt lángú, régi dalaidnak.

Vádat tűrve, kit se vádolva,

Majd csak elfut az Élet dolga

S utólszor esvén szerelembe,

Lalla, magamat szeretőn

Dőlök a Csodába, a Rendbe.