ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska.”

Zsoltárok könyve 109.

Akaratomból is kihullassz

Én akart, vágyott Istenem,

Már magamat sem ismerem

S Hozzád beszélni rontás fullaszt.

Üldöztetésimben kellettél

S kerestelek bús-szilajon

S már-már jajomból kihagyom

Neved, mely szebb minden neveknél.

Szent Képzelés, örök hit-balzsam,

Ki létlenül is leglevőbb,

Meghalok szent Szined előtt

S akarom, hogy hited akarjam.

Megűzeték s nem nyugszom addig,

Míg hitedet meg nem nyerem.

Mert kockán van az életem,

Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

S hányattatom, miként a sáska,

Mert csak Tenéked van erőd

S mert nem láttam régen előbb:

Nem szabad hinni senki másba.