DÜHÖDT, HALÁLOS HARCBAN

„Tekints meg, óh, Uram, mert gyötrelemben vagyok, az én belső részeim elepedtek, elfordult az én szívem énbennem: mert ellened rugódoztam: ott kinn fegyver pusztít, otthon halál vagyon.”

Jeremiás siralmai I. 20.

Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl,

Süketült szívvel meglesem,

Hova szaladjak szemet behunyva,

Halálról más halálra borulva

Gonoszul és fegyveresen:

Ott kinn a fegyver pusztít s dúlva dúl.

Tátongó puszták strucc-madaraként

Rosszalkodok, futok, csalok:

Elfordult az én szivem énbennem

S úgy kell magammal is verekednem,

Miként egy följáró halott,

Tátongó puszták strucc-madaraként.

Magam utálván mást is gyilkolok

S mások lándzsáját keresem,

Ki elvesztette magát és útját,

Szememet vér-patakok befutják

S én rohanok fegyveresen:

Magam utálván mást is gyilkolok.

Fölöttem az Ég oly igézetes,

Oly változatlan a világ,

Mint fegyvernek s halálnak előtte,

Mint mikor még nem hulltak belsőmbe

Epesztő dög-matériák:

Fölöttem az Ég oly igézetes.

Tekints meg engem, tekints meg, Uram,

Ejtesd el bolond fegyverem

S ha mindenek ellen vad düh kinoz,

Fektess le szépen halottaimhoz,

S arcomat hozzád emelem,

Tekints meg engem, tekints meg, Uram.