UTÁLNAK, DE CSODÁLNAK

Mert voltam búsult, csüggeteg, árva:

Így adtam magam paráznaságra,

Így adtam magam paráznaságra,

Bűnre, világra...

Így adtam magam szerelem-őszre,

Így lettem magam bús viselőse,

Így lettem magam bús viselőse,

Asszony-sors hőse.

Nem bánok semmit, mit cselekedtem,

Szent, kényes dolog volt minden tettem,

Szent, kényes dolog volt minden tettem,

Szent és kietlen.

Így lesz majd rólam dala csodáknak,

Fejemre újak majd ígyen hágnak,

Fejemre újak majd ígyen hágnak,

De megcsodálnak.