A MINDSZENTI TEMETŐBEN

Ady Lajosnak

Megint ott vagyok elverten,

Túl a nagy, családi kerten,

A mindszenti temetőben,

Gondolatban s balogul:

Megint nincs semminek célja

És ezernyi kétség-héja

Megint a szivemre hull.

Itt, szívemre, éhes csőrrel,

Húsevővel, vérevővel,

Héja-csapatok lecsaptak

S már sikoltni sem tudok,

Élve, tépetten és fázván,

Nagy-rohanva és paráznán

Most már futni sem futok.

Ott a tőben és kútfőben,

A mindszenti temetőben,

Ott vagyok Párist-loholva,

Veszekedetten megint,

Veszekedetten, elverten,

Túl a nagy, családi kerten,

Végleg, fáradtan, megint.