OBSITOS VITÉZ NÓTÁJA

Nagy Endrének küldöm

Aludni sem kell,

Ébredni sem kell:

Én vagyok, én vagyok

Legboldogabb ember.

Semmi sem érte,

Félig sem érte,

Mit az én életem

Pazarolt el érte.

Magyarért kár volt,

Zsidóért kár volt,

Ilyen szép életet

Találni akárhol.

Asszonyért veszni?

Magamért veszni?

Hálás, hű fajomért?

Tudom én már: semmi.

Vetődjék kocka,

Nagy élet-kocka,

Mégsem adom fejem

Újból ilyen rosszra.

Jó vérem kellett,

Rossz vérem kellett,

De ha nőtt a bajom,

Ki volt bajom mellett?

Elég az átok,

Kacagós átok,

Kedves várakozók,

Én nem várok rátok.

Hajh, hivő voltam,

Hajh, bolond voltam,

De nem látnak soha

Ilyetén bomoltan.

Mindenki védje,

Keserűn védje

A maga igazát,

De én állok félre.