AZ ELSÖTÉTÜLT UTCÁN

A híres Vénség-utcán,

Hol ifjuságom lakott,

Most vonszolt öregséggel

Keresem a sok régi,

Váró, fényes ablakot.

Bőjtök utcája volt ez,

Minden háza egy világ,

Minden ablaka szent tűz,

Mely előtt váltva mondtam

El az éjféli imát.

Csak láttam, néztem, vártam,

Csak távolról vert a fény,

Ezer ablaknak fénye,

Enyém, dünnyögtem gőggel,

Ha akarnám, az enyém.

Ha bárhol bekopognék,

Kitódulna a meleg

És reám virradnának

Megifjító csókokkal

A legforróbb reggelek.

És most járom az utcát

S amit eddig nem kivánt,

Sorban-sorban elalszik

Gúnyosan ellobogva,

Szememtől, a régi láng.

Talán elunta várni

Késő merszem és erőm

A sok ezernyi ablak,

Honnan hivások jöttek

Ezernyi hajnal-előn?

Itt-ott még világolnak

Gyér, hű, bús utca-szemek,

De már az utca alszik,

Mintha már nem is volnék

S nem bánja, merre megyek.