KÖNYÖRGÉS EGY KACAGÁSÉRT

Lukács Hugónak küldöm

Arcod haragos fellegekből

Ismerős nekem, Isten,

Villámok hozták el szememig

S fürdettem gyakran könnyeimben.

Nem láttam még sugaras arcod,

Melyet, hajh, sokan látnak,

Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,

Szent Istene a kacagásnak?

Éhezem, Uram, a jókedvet,

Szomjazom nevetésed,

Ilyen hálás, pojácás híved

Soha tán nem is volna Néked.

Egy gyönyörű, nagy kacagásban

Harsogjon föl a multam,

Lássam egyszer vidám arcodat

Kacagó, szent sirásba fultan.