A HATALMAS TÉL

Törvénye van a Nyárnak

S nincs törvénye a Télnek:

Nyáron némák a faluk,

Télen pedig kótyagosak,

Összevissza beszélnek.

Fázón átüzengetnek,

Jéggel, hóval borítva:

»Hé, szomszéd, most mondja meg,

Szeretem a más titkait,

Van-e valami titka?«

És szólnak, üzengetnek

A kis faluk így télen.

Szeretik egymást nagyon

S hófedeles házaikat

Ki-kitárják kevélyen.

És mindent elárulnak

A hó alatt a falvak:

A kis falusi erőt,

A sok mihaszna életet

S a nagy téli hatalmat.

S ha jön a Nyár, szégyenli,

Hogy megbotlott, megcsetlett:

Nyáron néma a falu,

Titoktartó s az emberek

Dolgoznak és szeretnek.

Dolgoznak és szeretnek,

Némán, izzadva, félve

És százszor szent titkaik,

Melyeket megszentelt a Nyár,

Bedobálják a Télbe.