FEHÉR LYÁNY VIRÁG-KEZEI

Kabos Ilonka, kedves, kis húgomnak

Kezei, fehér, kis virágok,

Borzas, barna fejemre hulltak,

Ott elaléltak, szétsimultak

Halkul s azután megremegtek.

Mikor virág-szirmok peregnek,

Heves halál-parfümök szállnak,

E két kis kezet, ezt éreztem,

Omló szirmát egy fehér lyánynak.

Óh, nyomorult évek és árnyak,

Most hulltak e kezek fejemre,

Kicsi, fehér, hónapos rózsák,

Forró-hidegen dideregve.

Hol van fürtjeim régi kedve,

Mikor virágot várt s nem lombot?

Kicsi kezek, én már lerázlak,

Kicsi, alélt szirmok, bolondok.

Nagy, kártékony, üvöltő gondok

Őszvihara a csunya sárba

Virágimat lefújja, rázza:

Vedd le kezeid a fejemről.