SAPPHO SZERELMES ÉNEKE

Hatvany Lajosnak, igaz, ösztönző, jó barátomnak

Boldog legény, istenek párja,

Szemben ki ülhet szép szemeddel,

Édes kacajos közeleddel,

Kacajoddal; mely sziven-vágva

Fogja a mellem.

Hacsak már látlak, elalélok,

Torkomon a szavak elfulnak,

Bőrömre zápor-szikrák hullnak,

Szememben sötét, vad árnyékok

S lárma fülemben.

Hideg verejték veri testem,

Remegően, félve, halóan,

Az őszi fűszálnál fakóbban

Állok és már érzem a vesztem,

Meghalok érted.