ZILAHI EMBER NÓTÁJA

Balázs Árpádnak küldöm

Zilah fölött felhőzik most

Ifjuságom kicsalt vére,

Vörös-fényes a Diák-domb,

Vér hullott a Terbetére,

Régi ember régi vére.

Istenem, csak egyszer lennék

Csókos, ifjú, boldog másik,

Ott, a híres Meszes alján

Az utolsó áldomásig,

Olyan boldog, mint a másik.

Meghaltak már a leányok,

Kiömlött a szivem vére,

Vörös-fényes a Diák-domb,

Vér hullott a Terbetére,

Kiömlött a szivem vére.