MOROGNAK A VÉNEK

Újfent morognak salabakterék:

Mi magyarságunk nekik nem elég.

Ők a magyarok, ők mindig a vég-ok?

Eb ura fakó,

Ez a magyarság?

Azok magyarok, akik nyomorékok?

Magyar vagyok, vén, bús, magyar diák,

De unom már ezt a komédiát:

Megkarmolom az agg rozmárok arcát.

Eb ura fakó,

Pukkadjatok meg,

Nekünk nem kell savós, úri magyarság.

Mi magyarságunk: élő s nem halott,

Mi vagyunk itt igazi magyarok.

Arany-jászolból nem tudtok jól enni?

Eb ura fakó,

Ne nézzetek ránk,

Amit morogtok, úgyis semmi, semmi.

Elválik úgyis, hogy mi lesz velünk:

Magunké leszünk vagy kilincselünk?

Lesz-e magyarság új célra, nagy okra?

Eb ura fakó,

Faljatok aggok,

Bízzátok ezt az ifjú magyarokra.