A MUSZÁJ-HERKULES

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni

S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hígfejüek a törpék:

Hagynának egy kicsit magamra,

Krisztusuccse, magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak, űznek

S neki hajtanak önvesztükre

Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magam utálni,

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten

Bujdosni, szökni, sírni, fájni.

De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj-Herkules, állom,

Győzöm a harcot bús haraggal

S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.