A HADAK ÚTJA

Vörös jelek a Hadak Útján:

Hunniában valami készül,

Rongyos hadak, roppant hadak

Seregelnek vígan, vitézül.

Máma Tűz-ország Magyarország,

Fagyott testét a láng befutja.

Csoda esett. Földre esett,

Benépesült a Hadak Utja.

Százezernyi parittyás Dávid

Készül bízón, dalolva rátok:

Ejh, jó urak, dicső urak,

Ilyen gyávák a Góliátok?

E roppant nép nem Csaba népe,

Melyről legenda szólott nektek.

Más nép e nép, ez csak: a Nép,

A fölkelt Nép. S ugye, remegtek?

Dobban a Föld s piros virágos,

Nagy kedvvel a Napot köszöntjük.

És láng-folyó, szent láng-folyó

Minden utca, ha mi elöntjük.

Új hadsereg a Hadak Útján,

Új legenda, új harcos ének:

Ez a jövő, a kész Jövő

S pirkadása a magyar Égnek.

Ez az ezer évig nyomorgók

Százszor lesujtott, bús csapatja,

De az erő, a friss Erő

S vígságát a nagy Élet adja.

Ágyú, gyilok, úri bitangság

Nem fog a mi dús ereinken:

Ha meghalunk, hát meghalunk

S ha meghalunk, meghalt itt minden.

Mi vagyunk: Jövő és Igazság,

Engesztelés és nagy Itélet,

És mi vagyunk, csak mi vagyunk

Jó Sors, ha kell s ha nem kell: Végzet.

Minden mienk, csak a tűrés nem

S nincs hatalom, amely megingat

És hangosan, nagy-hangosan

Idézzük meg hóhérainkat.

Ez az ország a mi országunk,

Itt most már a mi kezünk épít.

Tobzódtatok, tobzódtatok,

Éppen elég volt ezer évig.

Hír és dal ma riongva vág szét

Városfalak közt, falvan, pusztán:

Itt van a nép, megjött a Nép

Vihar-irammal, Hadak Utján.

Itt van a nép, trónt ülni fog most

Ezer évig férge a rögnek,

Itél a nép, ítélni fog

S ezerszer jaj a bűnösöknek.