CSAK EGY PERC

Egy perc és megcsókol az Élet,

Testem vidám, lángoló katlan.

Égnek a nők, a házak, utcák,

A szívek, álmok. Minden ég

És minden halhatatlan.

Egy perc és kis ördögök jönnek:

Üstökkel a lángot lohasztják.

Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.

A sár jön s tán eszünkbe jut

Egy vasalatlan nadrág.

Egy perc és szörnyü buta balság

Ül mellünkre jeges üleppel.

Röhögést hallunk: »Lapos erszény,

Bajos ember, kis valaki,

No-no, lassan a testtel.«

Egy perc és meghal minden bennünk.

Meghal a mesebeli herceg,

Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:

»Rossz Isten, adnál legalább

Csak tízszer ennyi percet.«