RETTEGEK AZ ÉLETTŐL

Hiába ragadnak szent mámor-hattyúk

Boldog, nagy Vizen,

Gágogását hallom józan ludaknak,

Nincsen semmi sem,

Ami megmaradjon.

Csukló zokogásom hallom előre,

Mikor nevetek,

Lelkem hollóinak károgásába

Tréfás verebek

Belecsiripolnak.

Vágyakozni félek. A Teljesülés

Jön és meggyaláz.

Nyugalom sem kell, hisz vágtat utána

Egy vad mén: a Láz.

Jaj, rettegek élni.