A MI GYERMEKÜNK

Bús szerelmünkből nem fakad

Szomorú lényünknek a mása,

Másokra száll a gyermekünk,

Ki lesz a vígak Messiása,

Ki majd miértünk is örül.

Ha jönnek az új istenek,

Ha jönnek a nem sejtett órák,

Valamikor, valamikor

Kipattannak a tubarózsák

S elcsattan hosszú csoda-csók.

Mások lesznek és mink leszünk:

Egy napvirág-szemű menyasszony

S egy napsugár-lelkű legény.

A tubarózsa illatozzon

S áldott legyen a mámoruk.

S áldott legyen, ki: te meg én,

Ki az övék, kiért mi sírtunk,

Kit forró lázunk eldobott,

Öleltetőnk, kit sohse bírtunk,

Ki másoké: a gyermekünk.

Kit napvirág és napsugár

Új igére, új dalra termett,

Áldott legyen, ki eljövend,

Az idegen, nagyálmú Gyermek,

Kit küldtek régi bánatok.