由内而外,
Kivül-belől
死神正四处徘徊——
leselkedő halál elől
(躲起来,像受惊的小鼠钻进地洞!)
(mint lukba megriadt egérke)
趁你还有热气,
amíg hevülsz,
快逃向那个女子,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
求她的手臂、胸口和双膝恩宠。
hogy óvjon karja, öle, térde.
不只是那柔软、温暖的怀抱在诱惑,
Nemcsak a lágy,
不只是渴望,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
更是那份本能将你推搡——
de odataszit a muszáj is –
因此,每一个寻到女人的生灵
ezért ölel
都将她死死相拥,
minden, ami asszonyra lel,
直到唇色惨白,气绝形散。
mig el nem fehérül a száj is.
对爱的渴求,
Kettős teher
是双重的重负,
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
也是双倍的宝物。
Ki szeret s párra nem találhat,
那爱着却始终孤独的人,
oly hontalan,
他是那样无家可归,
mint amilyen gyámoltalan
像一头正在排泄的野兽,孤立无助。
a szükségét végző vadállat.
我们已无它路;那刀尖,
Nincsen egyéb
纵使对着母亲的脖颈——
menedékünk; a kés hegyét
你尽管刺去,勇敢的人!
bár anyádnak szegezd, te bátor!
看啊,曾有一个女人
És lásd, akadt
听懂了这些话,
nő, ki érti e szavakat,
却还是将你的爱弃之不顾。
de mégis ellökött magától.
我在这生者之间已无容身之处。
Nincsen helyem
头颅轰鸣,
így, élők közt. Zúg a fejem,
我的忧虑和痛苦被装点得花哨;
gondom s fájdalmam kicifrázva;
就像孩子手里
mint a gyerek
摇晃着的拨浪鼓,
kezében a csörgő csereg,
在那被抛弃的孤独中,咔哒作响。
ha magára hagyottan rázza.
该为她做些什么,
Mit kellene
或该如何反抗?
tenni érte és ellene?
承认丑陋的真相,我并无羞愧。
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
毕竟这世界
hisz kitaszit
本就驱逐那样的人:
a világ így is olyat, akit
被烈日眩晕,被梦境吓退。
kábít a nap, rettent az álom.
文明从我身上剥落,
A kultura
像旧衣服掉落在地,
ugy hull le rólam, mint ruha
一如他人在热恋中赤裸——
másról a boldog szerelemben -
但凭什么她能
de az hol áll,
眼睁睁看我与死亡相搏,
hogy nézze, mint dobál halál
还要我独自忍受这苦果?
s még egyedül kelljen szenvednem?
连婴儿
A csecsemő
也会在女人分娩时感到痛苦,
is szenvedi, ha szül a nő.
唯有卑微能缓解这双痛苦的巨钳。
Páros kínt enyhíthet alázat.
但对我而言,
De énnekem
是那痛苦的歌谣换来钱,
pénzt hoz fájdalmas énekem
留耻辱作我的亲眷。
s hozzám szegődik a gyalázat.
救救我吧!
Segítsetek!
你们这些孩子,让你们瞪大的眼珠
Ti kisfiúk, a szemetek
在她的背影后爆裂!
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
无辜的傻瓜们,
Ártatlanok,
在那双长靴下尖叫吧,
csizmák alatt sikongjatok
对她说:好痛啊!
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
你们这些忠犬,
Ti hű ebek,
卷到沉重的车轮底下去吧,
kerék alá kerüljetek
对她吠叫:好痛啊!
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
怀胎的女人们,
Nők, terhetek
让你们的孩子流产吧,
viselők, elvetéljetek
对她哭诉:好痛啊!
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
健全的人们,
Ép emberek,
跌倒吧,粉身碎骨吧,
bukjatok, összetörjetek
对她呢喃:好痛啊!
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
你们这些男人,
Ti férfiak,
为了女人而互相撕咬,
egymást megtépve nő miatt,
别闷声不响:好痛啊!
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
马匹、公牛,
Lovak, bikák,
为了拉犁而被阉割的畜生,
kiket, hogy húzzatok igát,
哀鸣吧:好痛啊!
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
沉默的鱼儿,
Néma halak,
在冰层下吞下鱼钩吧,
horgot kapjatok jég alatt
对着她张嘴:好痛啊!
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
所有
Elevenek,
在剧痛中震颤的生者,
minden, mi kíntól megremeg,
让你们的家园、花园与荒原,悉数燃尽——
égjen, hol laktok, kert, vadon táj –
到她的床边来,
s ágya körül,
当她在余烬中昏昏睡去,
üszkösen, ha elszenderül,
随我一同哀嚎:好痛啊!
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
让她听见,
Hallja, mig él.
趁她还有一息——
Azt tagadta meg, amit ér.
她所否定的,恰是她自身的价值。
Elvonta puszta kénye végett
她仅仅凭着自己的心意,
kivül-belől
从那由内而外、仓惶奔逃的生灵面前,
menekülő élő elől
抽走了最后一处藏身之地。
a legutolsó menedéket.