Kivül-belől

由内而外，

leselkedő halál elől

死神正四处徘徊——

(mint lukba megriadt egérke)

（躲起来，像受惊的小鼠钻进地洞！）

amíg hevülsz,

趁你还有热气，

az asszonyhoz ugy menekülsz,

快逃向那个女子，

hogy óvjon karja, öle, térde.

求她的手臂、胸口和双膝恩宠。

Nemcsak a lágy,

不只是那柔软、温暖的怀抱在诱惑，

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

不只是渴望，

de odataszit a muszáj is –

更是那份本能将你推搡——

ezért ölel

因此，每一个寻到女人的生灵

minden, ami asszonyra lel,

都将她死死相拥，

mig el nem fehérül a száj is.

直到唇色惨白，气绝形散。

Kettős teher

对爱的渴求，

s kettős kincs, hogy szeretni kell.

是双重的重负，

Ki szeret s párra nem találhat,

也是双倍的宝物。

oly hontalan,

那爱着却始终孤独的人，

mint amilyen gyámoltalan

他是那样无家可归，

a szükségét végző vadállat.

像一头正在排泄的野兽，孤立无助。

Nincsen egyéb

我们已无它路；那刀尖，

menedékünk; a kés hegyét

纵使对着母亲的脖颈——

bár anyádnak szegezd, te bátor!

你尽管刺去，勇敢的人！

És lásd, akadt

看啊，曾有一个女人

nő, ki érti e szavakat,

听懂了这些话，

de mégis ellökött magától.

却还是将你的爱弃之不顾。

Nincsen helyem

我在这生者之间已无容身之处。

így, élők közt. Zúg a fejem,

头颅轰鸣，

gondom s fájdalmam kicifrázva;

我的忧虑和痛苦被装点得花哨；

mint a gyerek

就像孩子手里

kezében a csörgő csereg,

摇晃着的拨浪鼓，

ha magára hagyottan rázza.

在那被抛弃的孤独中，咔哒作响。

Mit kellene

该为她做些什么，

tenni érte és ellene?

或该如何反抗？

Nem szégyenlem, ha kitalálom,

承认丑陋的真相，我并无羞愧。

hisz kitaszit

毕竟这世界

a világ így is olyat, akit

本就驱逐那样的人：

kábít a nap, rettent az álom.

被烈日眩晕，被梦境吓退。

A kultura

文明从我身上剥落，

ugy hull le rólam, mint ruha

像旧衣服掉落在地，

másról a boldog szerelemben -

一如他人在热恋中赤裸——

de az hol áll,

但凭什么她能

hogy nézze, mint dobál halál

眼睁睁看我与死亡相搏，

s még egyedül kelljen szenvednem?

还要我独自忍受这苦果？

A csecsemő

连婴儿

is szenvedi, ha szül a nő.

也会在女人分娩时感到痛苦，

Páros kínt enyhíthet alázat.

唯有卑微能缓解这双痛苦的巨钳。

De énnekem

但对我而言，

pénzt hoz fájdalmas énekem

是那痛苦的歌谣换来钱，

s hozzám szegődik a gyalázat.

留耻辱作我的亲眷。

Segítsetek!

救救我吧！

Ti kisfiúk, a szemetek

你们这些孩子，让你们瞪大的眼珠

pattanjon meg ott, ő ahol jár.

在她的背影后爆裂！

Ártatlanok,

无辜的傻瓜们，

csizmák alatt sikongjatok

在那双长靴下尖叫吧，

és mondjátok neki: Nagyon fáj.

对她说：好痛啊！

Ti hű ebek,

你们这些忠犬，

kerék alá kerüljetek

卷到沉重的车轮底下去吧，

s ugassátok neki: Nagyon fáj.

对她吠叫：好痛啊！

Nők, terhetek

怀胎的女人们，

viselők, elvetéljetek

让你们的孩子流产吧，

és sirjátok neki: Nagyon fáj.

对她哭诉：好痛啊！

Ép emberek,

健全的人们，

bukjatok, összetörjetek

跌倒吧，粉身碎骨吧，

s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

对她呢喃：好痛啊！

Ti férfiak,

你们这些男人，

egymást megtépve nő miatt,

为了女人而互相撕咬，

ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

别闷声不响：好痛啊！

Lovak, bikák,

马匹、公牛，

kiket, hogy húzzatok igát,

为了拉犁而被阉割的畜生，

herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

哀鸣吧：好痛啊！

Néma halak,

沉默的鱼儿，

horgot kapjatok jég alatt

在冰层下吞下鱼钩吧，

és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

对着她张嘴：好痛啊！

Elevenek,

所有

minden, mi kíntól megremeg,

在剧痛中震颤的生者，

égjen, hol laktok, kert, vadon táj –

让你们的家园、花园与荒原，悉数燃尽——

s ágya körül,

到她的床边来，

üszkösen, ha elszenderül,

当她在余烬中昏昏睡去，

vakogjatok velem: Nagyon fáj.

随我一同哀嚎：好痛啊！

Hallja, mig él.

让她听见，

Azt tagadta meg, amit ér.

趁她还有一息——

Elvonta puszta kénye végett

她所否定的，恰是她自身的价值。

kivül-belől

她仅仅凭着自己的心意，

menekülő élő elől

从那由内而外、仓惶奔逃的生灵面前，

a legutolsó menedéket.

抽走了最后一处藏身之地。