Napokra elfeledtelek,

我一连几天忘了你，

döbbentem rá egy este,

直到某个夜晚，

üres zsebemben álmosan

困倦地摸向空空的口袋，

cigarettát keresve.

找一支烟，才猛然惊觉。

Talán mohó idegzetem

也许，是我贪婪神经的

falánk bozótja nyelt el?

那饥饿的灌木吞掉了你？

Lehet, hogy megfojtottalak

也许，是我只凭这双赤手，

a puszta két kezemmel.

就把你掐死了。

Különben olyan egyremegy,

不过，这一切都一样，

a gyilkos nem latolgat,

凶手作案从不细加掂量。

akárhogy is történhetett,

无论事情究竟如何发生，

te mindenkép halott vagy,

如今你横竖是个死人。

heversz, akár a föld alatt,

你躺着，像已深埋地底，

elárvult szürke hajjal,

顶着一头孤零零的灰发，

kihamvadt sejtjeim között

困在我燃尽的细胞间，

az alvadó iszapban.

在渐渐凝固的淤泥里。

Így hittem akkor, ostobán

那时我这样相信的，

tünődve, míg ma éjjel

愚蠢地沉思者。直到今夜，

gyanútlan melléd nem sodort

一股突如其来的强力，

egy hirtelen jött kényszer,

将毫无防备的我卷到你身旁。

az oldaladra fektetett,

把我放倒在你身侧，

eggyévetett az álom,

梦将我们熔铸成一体，

mint összebújt szegényeket

像是一对互相依偎的穷人，

a szűkös szalmazsákon.

挤在窄小的草垫上。

Mint légtornász, az űr fölött

正如高空杂技演员

ha megzavarja párja,

在虚空之上被搭档惊扰，

együtt merűltem el veled

我也与你一同沉沦，

alá az alvilágba,

跌入下面的冥府。

vesztemre is követtelek,

任凭这会使我毁灭，我仍追随你，

remegve önfeledten

颤抖着，忘我地——

mit elrabolt az öntudat

意识曾经夺走的一切，

most újra visszavettem!

如今被我重新夺回！

Mint végső éjjelén a rab

犹如囚犯在最后一夜

magához rántja társát,

将同伴拉进怀中，

siratva benne önmaga

在他身上哭悼

hasonló sorsu mását,

另一个与自己同命的人。

zokogva átöleltelek

我呜咽着拥抱你，

és szomjazón, ahogycsak

饥渴地，仿佛我们

szeretni merészelhetünk

只敢如此去爱——

egy élőt és halottat!

一个活人，和一个死者！

Véletlen volt, vagy csapda tán,

这是偶然，还是陷阱，

hogy egymást újra láttuk?

让我们重新相见？

Azóta nem találhatom

自那以后，我便再也找不到

helyem se itt, se másutt!

自己的位置，不在此处，亦不在他处！

Megkérdem százszor is magam,

我问了自己上百遍：

halottan is tovább élsz?

你这个死人难道还能继续活着？

Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,

你是彻底熄灭了，还是在暗中潜伏，

mint fojtott pincetűzvész?

像一场闷烧的地下室火灾？

Miféle földalatti harc,

何等地下之战，

s vajjon miféle vér ez,

又究竟是何等血迹，

mitől szememnek szöglete

才让我的眼角

ma hajnal óta véres?

自今晨起便带着血色？

A zűrzavar csak egyre nő.

混乱只会一味增长，

A szenvedély kegyetlen.

激情又如此残酷。

Hittem, hogy eltemettelek,

我曾以为已经埋葬了你，

s talán te ölsz meg engem?

可如今，莫非是你要杀死我？

Én félek, nem tudom mi lesz,

我害怕，我不知道会怎样，

ha álmom újra fölvet?

若梦境再次将我掀起？

Kivánlak, mégis kapkodón

我渴望你，却又慌张地

hányom föléd a földet.

把泥土大把铲到你身上。

A számban érzem mocskait

我口中尝到

egy leskelő pokolnak:

一座窥伺着的地狱的污秽：

mit rejt előlem, istenem,

我的神啊，明天还向我隐瞒什么，

mit őriz még a holnap?

又还为我保存什么？