Iným ja vždy som len dobré prial,

Másnak szívem mindig jót kivánt,

a mne každý ubližuje schvál.

S engem mégis minden ember bánt.

Roztrhajú na mne prikrývadlo,

Szétszaggatják rajtam takarómat

tŕním naplnia mi vankúš, a

S tüskékkel tömik meg vánkosom;

ráno cítim chechtu ich žihadlo,

Reggelenként aztán kinevetnek,

mátohy že v snách ma krtušia.

Amiért rémekkel álmodom.

Kvapni v pohár žitia trpkosti

Cseppenj bé keserü életem

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Poharába, édes szerelem!

Puklou lýrou je mi hrúd; múk ťah

Meghasadt lant keblem; húrjain

divým chmatom cvála po strunách

Vad kezekkel nyargal át a kín,

jej: a pieseň, čo z nich vyburcuje,

S olyan a dal, melyet rajta penget,

znie, vo vetre poplašný jak zvon.

Mint a szélbe zúgó tőzharang.

Včude len čo zábludou sa vsuje

Néha téved a harmóniátlan

v zmätok hry dajeden čistý tón.

Hangzavarba egy-két tiszta hang.

Kvapni v pohár žitia horkosti

Cseppenj bé keserü életem

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Poharába, édes szerelem!

Toto jedno, čo by mohlo, jak

Ez az egy, mi tépett lelkemet

tmel, mi strapy duše sváriť dák!;

Összeolvaszthatná némileg;

to strom, ktorý ešte zúfalstva mi

Ez az egy fa, mit kétségb'esésem

nestačila preliať záplava,

Vízözönje még el nem lepett,

v jehož vetvách nájde azyl známy

Melynek ágán bujdosó reményem

ešte moja nádej túlavá.

Még lel egy kis menedékhelyet.

Kvapni v pohár žitia trpkosti

Cseppenj bé keserü életem

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Poharába, édes szerelem!

Deva, jeden pohľad milený,

Lyányka, tőled egy tekintetet,

akým slnce zrie v kraj v jeseni,

Milyet a nap őszi tájra vet,

ktorý nemá síl už živných síce,

Melynek nincs már éltető erője,

a preds’ je tak krásny, láskavý,

S mégis olyan kedves, olyan szép!

bo šťastnejších dní nám smavé líce.

Mert meghozza boldogabb napoknak,

v pamäti nám jaro predstaví!

A tavasznak emlékezetét.

Kvapni v pohár žitia horkosti

Cseppenj bé keserű életem

plného mi, sladká ľúbosť, ty!

Poharába, édes szerelem!