Jednému literárnemu historikovi - hrdinský to čin! -

Egy irodalomtörténésznek adta

jeden vydavateľ za úlohu dal,

feladatul egy kiadónk – derék tett! –,

obľúbenú knihu spísať mal

foglalja századunk több mint felének

prehľad vyše polky naším storočím.

irodalmát népszerű könyv alakba.

„Lajosa Nagya ste vynechali z akých dôvodov?“

„Mi az oka, hogy Nagy Lajost kihagyta?”

- chudákovi do rukopisu pichol

– bökött kéziratára rá szegénynek

lektor. On na to, na plešatú hlavu si capol

a lektor. Mire ő, kopasz fejének

svojou vlastnou dlaňou.

öntenyerével homlokára csapva,

„Kriste Pane! Zabudol som!“ takto odpovedal

így válaszolt: „Szent Isten! Kifeledtem!”

Nedá sa povedať, že by sa mu v hlave ozval zvon,

Nem mondható, hogy feje belekongott,

alebo že by ho pot zalial.

vagy hogy verejték szakadt volna róla.

Kto by mu aj na čelo kruto nakladal,

Ki is mérne homlokára kegyetlen,

šťavnaté údery? Len blázon.

csattanós ütleget? Csak a bolondok.

Záverom môjho sonetu slabý koniec vial.

Ezért gyönge szonettem csattanója.