Egy irodalomtörténésznek adta

Jednému literárnemu historikovi - hrdinský to čin! -

feladatul egy kiadónk – derék tett! –,

jeden vydavateľ za úlohu dal,

foglalja századunk több mint felének

obľúbenú knihu spísať mal

irodalmát népszerű könyv alakba.

prehľad vyše polky naším storočím.

„Mi az oka, hogy Nagy Lajost kihagyta?”

„Lajosa Nagya ste vynechali z akých dôvodov?“

– bökött kéziratára rá szegénynek

- chudákovi do rukopisu pichol

a lektor. Mire ő, kopasz fejének

lektor. On na to, na plešatú hlavu si capol

öntenyerével homlokára csapva,

svojou vlastnou dlaňou.

így válaszolt: „Szent Isten! Kifeledtem!”

„Kriste Pane! Zabudol som!“ takto odpovedal

Nem mondható, hogy feje belekongott,

Nedá sa povedať, že by sa mu v hlave ozval zvon,

vagy hogy verejték szakadt volna róla.

alebo že by ho pot zalial.

Ki is mérne homlokára kegyetlen,

Kto by mu aj na čelo kruto nakladal,

csattanós ütleget? Csak a bolondok.

šťavnaté údery? Len blázon.

Ezért gyönge szonettem csattanója.

Záverom môjho sonetu slabý koniec vial.