u nesigurnom vremenu sutra je pomerena

a holnap eltolódott a bizonytalan időben

pregazi nas srazmernost sadašnjosti

jelenléti viszonylagosság átgázol rajtunk

vide se tragovi oprženosti

látszanak a pörzsölődés nyomai

pržili su me

égettek

gvožđem-vatrom

tűzzel-vassal

žicom-strujom

árammal-drótokkal

i još sa svačime

és amivel lehet még

ali nije bilo dovoljno

de nem elég

davili omčom

fojtottak hurokkal

mučili olovom

kínoztak ólommal

trovali pošto-poto

mérgeztek mindennel

varali

átvertek ezerszer

gde god stigli

amivel lehet még

zakivali železom

szögeztek vasakkal

tukli čelikom

kampóztak acéllal

u ruci mi je

kezembe sulykolt

možda i preteška

világegyetem

vasiona

lehet még

na izmaku snaga što si me napustio

miért hagysz el engem erőmnek fogytán

na me sa sveća kapi tvog voska kapaju

gyertyámról viaszod is magamra cseppen

u tvom klonulom sutonu uz radost tuga se javlja

örömhöz üröm jár lassú alkonyodban

kad mi se na lice tvoja poslednja maska ledi

mikor arcomra fagy utolsó maszkod

Gospode-oče sto si me napustio

miért hagytál el Uram-apám