Laslu Nađ
Nagy Lászlónak
U sjajnom Svemiru ko me okreće?
Ki forgat a ragyogó Űrben?
I zracima moju krv ko ispuni?
Ki tölti be még a véremet is sugárral?
Šta me je spojilo s tim izazovnim vremenom,
Mi vágott egybe a lényemet villogtató idővel,
bičem, vladarem svoje jezdeće usudi?
száguldó sorsom ostorával, urával?
Ja, sićušna jabuka, koja između grotla zemlje
Én apró almácska, a föld szájai közt
jedri i halapljiva usta revnosno izbegava!
lavírozó, a mohó torkok buzgó elkerülője!
tako se želi predati preminuću, da u večnom mraku
aki úgy akar lenni az elmúlásé, hogy az örök éjben
zrake iz mene izraslo zvezdano drvo isijava!
ágas-bogas csillagfa sugarazzon belőle!
Znam, ti shvataš veličinu te igre nužde
S te, megérted e muszáj-tánc nagyszerűségét,
i znaš: od meni pružene ljubavi ništa neće nestati
s tudod: rám-lángoló szerelmedből nem vész semmi se kárba
jer moja smrt je pobeda nad smrću i materinski je uzvišena:
mert az én halálom: győzelem a halálon, s magasztos, mint az anyáké:
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Od iskona me motre sveta lica kamena i leda.
Kő és jég üdvözült arca figyel engem öröktől.
Naučih na jastuku od kosti tamnih hordi spavati.
Aluszom, csontomnak sötét hordák csontja a párna.
Ali vaskrsnu preci ako mi se bedro pomera:
De föltámadnak az ősök, ha mozdul a derekam:
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Zasele su užarene oči u jamama lobanje,
Kiülnek a lobogós szemek a koponya-gödörbe,
koža skriva deo, što su kukci rovali,
benövi áldott bőr azt, ami lárva,
zveče bakrene brezlete, pljeska procvetala ruka –
rézperecek csörrennek, tapsol a kivirágzott kéz –
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Hropće panter, napadao bi ali ne sme,
Hörren a bozóti párduc, támadna, s nem mer,
svetla brada nervozno podrhtava, škripe zubi,
foga megcsattan, idegesen reszket szőke szakálla,
krasno meso neman gomila oko nas –
körénk vonja a szörnyeket a gyönyörű hús –
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Sve dozreva, sazreva i vihor na nebu,
Beérik minden, érik a vihar is az égen,
kao od dodira metalne žice grunu nebesa,
feldörög az ég, mintha rávernének érces gitárral,
kapi kiše, kao prastari srebrnjaci
nagy zápor-csöppök, mint ezüst ókori pénzek
plaćaju za urod, leži zemlja raskriljena.
fizetnek a termésért, fekszik a föld kitárva.
Gle, iznenada grad izrasta iz livade,
Íme, a mezőkből hirtelen kinől a város,
na krovovima nebodera oblak lenčari,
felhőkarcolók tetőprizmáin hasal a felleg,
neukroćena bakrena krila vetreuški
fönn, fönn a szélkakasok heves réz-szárnyai
hlade se i čegrtaju na svemirskoj promaji.
hülnek az űri fúvásban, s gyönyörűen kelepelnek.
Ja, koja sam izbila iz bede
Én, aki feltörtem a nyomorból, hogy Európát
da osvojim Evropu, ja šatrovka sveta,
elragadjam, én, a világ női vagánya,
svoju zastavu na najviši krov postavljam –
zászlómat a legmagasabb tetőre tűzöm –
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Radosti i gorčine moju su krv požnjele.
Édességet, keserűséget begyűjtött a vérem.
Bogata sam, ali za odelo jedva će ostati.
Gazdag vagyok, bár alig telik ruhára.
Kao burnica se okrećem u vihoru novih melodija –
Forgok, mint a szélmadár, új muzsikák tornádója iránt–
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Moj sastanak sa životom sušto je poštenje i vernost.
Randevúm az élettel csupa tisztesség, csupa hűség.
Nisam žderala, nit ću salom sebe klesati.
Nem zabált lényem, hájat föl nem szedett magára.
Moje telo, kao i dušu ideali su kovali –
Tesem, mint lelkem, még eszményektől szikár –
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
U mrkloj noći snovi su mi puni
Nagy éjszakámat én álmodom teli
nevinih srdaca, sanjareći ćemo se kretati
élőkkel, tiszta szívekkel, s álmodva-szállva
u beskrajnom, zvezdanom prostoru plodnosti –
forgunk majd a termékenység csillag-terében –
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.
Vreme je nemilosrdno, u surovoj oluji
Irgalmatlan az idő, rideg szelében
prebledele, goleme oreole sam videla kotrljati.
gurulnak óriás glóriák sápadtra-válva.
Ali sjaj mog nezaštićenog lica neće nesati –
De az én védtelen arcom fényessége el nem múlik –
hajde sa mnom u taj ples samrtni.
gyere velem táncolni a halálba.