(i naravno filtri)

(meg persze a szűrők)

Na što te navode tvoji koraci?

Mire visznek lépteid?

Na dobro.

Jóra.

Pa-valjda.

Tán-talán.

Čekam li il me sile na čekanje?

Várok-e vagy váratnak?

Siliš li me na čekanje?

Váratsz?

Ovako „zaista“ uokviren komad opstanka:

Így „igazán” bekeretezett lét-darab:

Ostaćeš li takva?

Ki maradsz?

Izostaneš, buljiš, iščekuješ, besniš

Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy

I između nisu tačke i zarezi.

S közé nem-pontos-vesszők.

Napola tu-život, napola u daljini.

Fél itt-lét, fél-távol.

Pa dođi kući:

Hát gyere haza:

Sa glorijom, u snegu, krvi, u delovima,

Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,

Bilo kako. Samo dođi..

Bárhogy. Gyere már…

Bežati ne znaš.

Nem tudsz menekülni.

Nikad nisi učio.

Soha nem tanultad.

Šta ćeš onda

Mit teszel akkor,

ako

ha

te vlastiti tragovi

saját nyomaid

sustižu?

elérnek?