Oratorij
Oratórium
GLAS
HANG
I video je mudrac kroz naviruće suze
És látta az atya tolakvó könnyein át
beskonačnost, i video je ate zime
a határtalant, és látta a tél paripáit
kako na brežuljcima u nenadanom grču
ahogy ezrével a dombokon hirtelen görcsben
na kolena padaju, i vratovi, bele
térdre hull mind, és nyakak, fehér parabolák
parabole strše u visinu da već para
tűződnek a magaslatokba hogy immár a gőz
mesto grive ih kiti da se raspadaju
lobogjon sörényként rajtuk, hogy bomoljanak
da kosti leda i ira penuše, srebrne
hogy jégcsont és irha pezsegjen, ezüst vizek
vode u dolini s zlatnim plamenima
lezuhogva a völgybe az arany tüzekkel
nepomućenu ekstazu zelena izazovu,
kirobbantsák a zöldnek igátlan extázisát,
i video je mudrac kroz naviruće suze
és látta az atya tolakvó könnyein át
olujni skut kukute, divlje gibanje
a bürök fergeteg-fátylát, a cica-füvek
maslačka, video je da i razrezani
vad rugózását, látta, hogy a földarabolt
prošlogodišnji panj zazeleni, zemljanu
tavalyi rönk is kihajt, s a verem-kupolát
kupolu podiže jedan siroti proklijali krompir,
fölemeli csíráival egyetlen árva krumpli,
i video je mudrac kroz naviruće suze
és látta az atya tolakvó könnyein át
među potomcima neuništive akacije
a kiirthatatlan akác ivadékai közt
kako se željezni kolut u lokvu rđe pretvara: -
ahogy rozsda-tócsává egy vaskarika vérzik –
tad su mu opet došli gromoglasni sinovi
és akkor mennydörgető fiai jöttek újra,
šarajući, prljajući plavetnilo,
csíkokat húzva és megfertőzve a kéket,
rutav venac ostavljajući na ohladnelo
kócolódó koszorút ontva a szivárvány
mesto duge, neprestanim eksplozijama
kihűlt helyébe, körözve, hangrobbanások
glasa, kružeći, dalje rušeći sagrađeno -
sorozatával rombolva a házat tovább –
a mudrac je dlanovima štitio glavu,
az atya pedig tenyerébe fogta fejét,
obručem stezao neutešno, da ne bi pukla.
nehogy elrepedjen, pántolta boldogtalanul.
MOMCI
FIÚK
Dobro jutro dobri mudrače, dobro jutro oče,
Jóreggelt jó atya, jóreggelt édesapánk,
ponovo smo tu, poštu ti znacima odajemo,
jöttünk ide újra, tisztelgünk neked jelekkel,
na nebo od mašina stvarani vrisak ljiljana
fejed fölött a gépek visító liliomát
kačimo i tvojim staračkim očima neprekidnu
kitűzzük az égre és úntalan látnivalót
znamenitost dočaravamo, neka likuju, sjaje,
varázsolunk vén szemeidnek, ujjongjanak,
uzdigni se već jednom iz biblijske tame,
emelkedj ki végre bibliai sötétségedből,
iz mraka zemlje, zagrljaja zelene trave,
éjjeléből a földnek, börtönéből a zöldnek,
podigni pogled na nas, u novo bleštavilo,
emeld föl arcodat hozzánk az új ragyogásba,
ushićeno promatraj jurišnike horizonta,
rohamozóit a végtelenségnek figyeld rajongva,
dobro jutro mudrače,dobro jutro oče!
jó reggelt jó atya, jó reggelt édesapánk!
MUDRAC
ATYA
Pa opet ste tu, sramni potomci ove zemlje,
Hát itt vagytok újra, ádáz kölkei a földnek,
unapred osetih: pre ste mi želudac
megéreztem előre, a gyomromat előbb
nego nebo okrenuli i gušio sam se
kavartátok föl mint az eget és fuldokoltam,
znajući: i zrak odvraćate od mojih usta,
tudván: a levegőt is elcsavarjátok számtól,
jezdeći odmetnici, vi s krilima brušenih sablji,
száguldó zsiványok, ti köszörült kard-szárnyuak,
vi s kapama bikove kože, kuglasto - glave,
ti bivalybőr-sapkások, ti gömb-fejüek,
vi s očima staklenih šaka, bezobraznici -
ti üveg-ököl-szeműek, ti orcátlanok –
i kao nedolični i kao ne sećam vas se
úgy is hogy illetlenek, úgy is hogy nem emlékszem
tek na čela iz kolevke i nemate kose
csak bölcsőbeli vonásotokra és nincs hajatok,
tek ta vitica dojenčeta koju smo nekad
csak az a csecsemő-fürt, amit kicsi kévébe
u sitan snop svezali, nad ogledalom i
kötöttünk hajdan, cérnán függ a tükör fölött,
mom srcu visi, kad krenete već se zaljulja.
szívem fölött is, ha indultok, máris meginog.
MOMCI
FIÚK
Dobri mudrače, tvoje antene su dobre
Jó atya, jók a te radarjaid, de nagyon
ali su osobne, bezličan sistem signala
egyéniek, a személytelen jelzőrendszer
bilo gde, bilo kad, bilo kom može služiti,
bárhol, bármikor, bárkinek szolgálni bír,
na zapoved i najprepredeniju zvezdu
parancsszóra a legravaszabb csillagot is
kao pauk šakom uhvati i isisa joj tajne,
megmarkolja akár a pók és kiszívja rejtelmeit,
ispljuje rezultat, crvena i zlatna slova.
köpi az eredményt, piros meg arany betüket.
MUDRAC
ATYA
Crvena i zlatna slova na pogrebni venac,
Piros meg arany betüket a sírkoszorú
ako ćete sahranu uopšte imati,
szalagjaira, ha ugyan lesz temetéstek,
jer gde hodate samo se puknuti može,
mert ahol jártok, ott csak szétdurranni lehet,
naduvane krastače, vi labode od krvi
fölfujt varangyok, ti, rücsök- és vérlabodák,
koji zvezde proveravate samo zato
akik a csillagot káderezik, csak azért
da i bleštavilo zauzdate, jer napokon
hogy a tündöklést is igába fogják, mert végleg
ste sve pokvarili na zemlji - sramota,
elrontottak mindent a földön, – gyalázat,
takvu oholost ni Gospod još nije video -
ilyen kevélységet Isten se látott soha –
izračunajte: dokle će Bog strpiti!
számítsátok ki: meddig türelmes az Isten!
MOMCI
FIÚK
Ali boga nema, čega nema, nemerljivo je!
De isten nincs, ami nincs, azt nem lehet mérni.
MUDRAC
ATYA
Gde je nemoguće, tamo Gospod stražari!
Ahol a lehetetlen, ott áll mindig az Úr!
MOMCI
FIÚK
Onda tvoj bog neprestano se povlači
Akkor a te istened szüntelenül hátrál
kao kakav kralj kome domovinu krnje,
akár egy király, ha országát elcsípdesik,
nestaje magla, nemoguće, zemlja tajni,
elfogy a köd, a lehetetlen, a titok hazája,
na naše želje grom se u skut pretvara,
már óhajunkra a villám fátyollá lassul,
milujemo time sebe, stene mekšamo,
cirógatjuk vele magunkat, sziklát puhítunk,
sićušnu crv od rubina iz paperja laste
és fecske-pehelyből a pirinyó rubin férget
do sveopšte lokve krvi uveličamo, dani
fölnagyítjuk vér-mindenséggé, holdak, napok
i meseci plamte tamo, komete krstare,
lángolnak ott is és cirkálnak üstökösök,
potvrđujući, varljive su veličine.
bizonyítva azt, hogy kicsi és nagy relatív.
MUDRAC
ATYA
Potvrđujući, od moje krvi ste se debljali,
Bizonyítva azt, hogy véremből híztatok nagyra,
šteta je vašku uveličati, i bolje je
hogy tetvet nagyítani kár, és bizonyítva,
ako gromovi u Božjoj ruci ostanu.
hogy jobb ha a mennykő marad az Isten kezében.
MOMCI
FIÚK
I taj koga si u prvoj prestrašenosti
És ő, akit hajmeresztő riadalmadból
za sebe stvorio, bog se degradira,
alkottál magadnak, az isten visszaminősül,
rutavom, rasparanom knutom čuva koze
kezében kócostorával kecskét legeltet,
kao i ti, i mrmljate o prošlosti, ali mi -
akárcsak te, és dörmögtök a múltról, de mi –
MUDRAC
ATYA
Ali vi se dičite i u srebrnom plaštu
De ti megistenültök és ezüst palástban
letate po nebu dok na meni trune košulja.
röpdöstök az égen, míg rajtam rohad az ing.
MOMCI
FIÚK
Ali mi zvezdanim glavama krčimo stazu
De mi csillagzó fejünkkel utat hasítunk
kroz maglu, kroz idiotluk i praznoverje,
át a homályon, át a butaságon, babonán,
ne klanjamo se pred idolima mahovinastih očiju
és nem hajolunk meg moha-szemü bálványok előtt,
samo pred jasnim činjenicama, nas samo
csak a ragyogó tények előtt, csak a tudás
znanje može očarati, u vis nas diže -
bűvölhet minket, de úgy, hogy magasba emel –
MUDRAC
ATYA
Tako diže, da mi koža opet i opet puca.
Úgy emel, hogy haskérgem reped ki újra meg újra.
MOMCI
FIÚK
Ali zanosna kultura osećaja ne
De az érzelmek elragadó tenyészete
cveta u nama, pupoljke mrazom trebimo,
nem bomol ki bennünk, bimbait irtjuk faggyal,
miris cveta duha kao plin ubija,
illata a lelki virágnak gyilkol akár a gáz,
nemilosrdne su kamilice - oči milosti,
és irgalmatlan az irgalom kamilla-szeme,
skromnost ljubičice: smrt, poput margarete
az ibolya-szerénység: halál, és kerékbe tör
bele oči martirstva na lomaču teraju
a mártírság margarétás szeme-fehérje,
jer budućnost redu, trezvenosti pripada.
mert józanságé a jövő, a fegyelemé.
MUDRAC
ATYA
Željezni ste popovi, rđa je vaš cvet!
Vaspapok vagytok, rozsda a ti virágotok!
MOMCI
FIÚK
Jer dugmadi spremišta za alate nisu tratinčice
Mert a műszerfal gombjai se százszorszépek
niti obrazi odbojnika cvatovi zove.
és az ütközők pofája se bodzavirág.
MUDRAC
ATYA
Mrzite sve što je rascvetalo, nesretnici,
Gyűlöltök ti minden virágot, boldogtalanok,
mada ste nekada voleli i u štali
szerettétek pedig hajdan, az istállóba
nad svoj krevet čadar od sveta pravili,
ágyatok fölé is virágból vontatok sátrat,
grozdovi cveta visili sa akacija,
függtek a hajlított ágról akácvirágok,
slatke sise izgladnelim zubima grickali,
rágtátok édes csecseiket éhes fogakkal,
opanak od božura pravili, moji sinovi,
kötöttetek tubarózsa-bocskort, fiaim,
kao i u bajci gde ste stali cvetovi nikli,
virágot léptetek szegényen is mint a mesében,
tokom ispita cvetom okićenim štapom
és vizsgakor a pálcákat fölvirágozva
stajali kraj geografske karte i pokazali
álltatok a térképhez, mutattatok Betlehemre,
gde je Betlehem, gde su zastrašujući okeani,
meg az irtózatos óceánokra virággal,
vašoj majci ste odelo od šarenih cvetova
virágkoszorúval anyátokat tetőtől talpig
ispleli, svečano ju obukli, ali je kraj,
befontátok, akár a májusfát, de vége,
prokletsvo je na vama, ne znate za oca, majku,
rontás van rajtatok, nem ismertek apát, anyát,
nemate više doma samo nebeski Babel,
és nincs már hazátok, csak az égbeli Bábel,
nismo povezani, razlika je: zemlja i nebo.
és nincs kapocs köztünk, a különbség: föld és ég.
MOMCI
FIÚ
Nebo i zemlja, starče, nebo i zemlja!
Ég és föld, atyuska, ég és föld!
MUDRAC
ATYA
U ime nade na zemlji u dronjcima sam bio,
Lerongyolódtam a földön a remény nevében,
radi vas sam se ranjavao: radi izbavljenja
sebződtem éktelenre értetek: a megváltásért,
ali ostaje bol jer i vi ste zbog mučenja tu!
s marad a kín, mert gyötretőnek álltok ti is!
MOMCI
FIÚK
Mi prema zakonima prirode delujemo,
Mi a mindenség törvénye szerint cselekedünk,
sa prirodom se boriš.
tusakodsz a mindenséggel.
MUDRAC
ATYA
Sa nevernicima
A hűtlenekkel
koji su pobegli i pljuju na ognjište.
kik megfutottak s leköpdösik tűzhelyüket.
MOMCI
FIÚK
O jagnjo ove zemlje, nek te napuste jadi!
Ó, báránya a földnek, távozzon tőled a kín!
MUDRAC
ATYA
Do stola i mater vas je uzalud zvala,
Asztalához anyátok is hiába hívott,
zabadava uzdisala, oblaci su došli.
hasztalanul sóhajtozott, fellegek jöttek.
MOMCI
FIÚK
Na pupku su nam žigovi azbesta, odnosi
Köldökünkön azbeszt-pecsét van, megváltoztak
su se promenili, starče, promenili.
a kapcsolatok, atyuska, a kapcsolatok.
MUDRAC
ATYA
Tek su oblaci došli, cereći đavoli,
Csak fellegek jöttek, vigyorgó ördögpofák,
izobličene figure su se vrtili,
forogtak torz figurák, préselődtek egybe,
stiskali, bubrili u bludu, jedan drugog
paráznán fölpúposodtak, összeragadva
slepljeno tezmali, pas-nevestu pas-verenik,
vonszolták egymást, eb-menyasszonyt eb-vőlegény,
venčanu haljinu i naborana creva
esküvői fátylukat s beleik fodrozatát
ispred vaše majke su uzeli u usta,
vették a szájukba anyátok szeme előtt,
mesto sinova opake bande su došle,
és jöttek fiai helyett martalóc bandák,
gorde lavlje glave, bleštave od bakra trube,
oroszlán-fejüek, trombitarézzel ragyogók,
nad njenom glavom lovci pakla su se razmetali,
pokoli vadászok doboltak a feje fölött,
u isčekivanju sinova njeno srce ste gađali,
lődöztek a szíve iránt, ha várta fiait,
pred njene oči crkve od magle gurnuli,
és löktetek szeme elé köd-templomokat,
biskupa krokodila, pomahnitali svet,
krokodilus-püspököket, téboly-világot,
ranjenu siku, nagrd potomak, lošu budućnost.
sebbel rakott bölcsőt, rossz jövőt, szörny-unokát.
MOMCI
FIÚK
Jezivo je priviđenje staraca, bezumlje,
Szörnyű a vének látomása, tébolyodás,
sve pobrka.
összehabar mindent.
MUDRAC
ATYA
Umorili ste vlastitu majku,
Megöltétek anyátokat,
bezdušna deca, poslali ste joj takvu zimu
lelketlen kölkök, küldtetek rá olyan telet,
da joj je srce puklo, srce, orah od mraza,
hogy szíve repedt meg, szíve, diófa a fagytól,
da ju je lekar otvoriti mogao, lekar
a doktor ha fölbontotta volna, a doktor,
bi dokazao, srce joj je puklo.
kimutatta volna, a szíve repedt meg.
MOMCI
FIÚK
Jao, šteta zbog mame, šteta, šteta!
Jaj, kár a mamáért, kár érte, kár!
MUDRAC
ATYA
Jao, ti siroto, ti samotna suprugo,
Jaj, te szegényem, jaj te igen árva asszony,
zar je bilo vredno njih na svet doneti,
érdemes volt-e ezeket világra hoznod,
zar ti je bilo vredno njima život dati,
hát érdemes volt-e életet adnod nekik,
poručnicima pustahija jer već smrt
a latrok hadnagyainak, ha a halált
gone na nas, zar je bilo vredno hraniti ih
úszitják ránk, és érdemes volt-e etetnünk,
jer i zrak od nas oduzimaju, oblačiti ih
ha a levegőt is elveszik tőlünk, ruháznunk,
jer naše dronjce habaju, zakrpe kidaju,
ha rongyunkat rontják, foltjait feszegetik,
zar je bilo vredno učiti ih na lep govor
érdemes volt-e tanítani őket beszédre,
jer mesto odgovora kao gorile mucaju,
szép beszédre, ha gorillaként visszamakognak,
zar je bilo vredno dojiti ih jer zemljom,
érdemes volt-e szoptatnod őket, ha földdel,
crvima zemlje prerano ti suše krvne sudove!
ha férgeivel szívatnak meg idő előtt!
MOMCI
FIÚK
Jao, šteta zbog mame, šteta, šteta!
Jaj, kár a mamáért, kár érte, kár!
MUDRAC
ATYA
Jao, ti siroto, ti samotna suprugo,
Jaj, te szegényem, jaj te igen árva asszony,
već tad zašto ih nisi na mraz gurnula,
már akkor mért nem lökted őket a fagyra,
što ih svezane u svežanj nisi kurjaku bacila,
batyuba kötve mért nem adtad ordas fogára,
draga moja, te sisavce zelene glave
édes jó társam, a zöld fejü karonülőket,
zašto poput bundeve nisi razbila,
mért nem verted földhöz őket, akár a tököt,
bundevu svinjama, ali ti si dobra bila,
tököt a disznónak, de te jó anya voltál,
zbog njih bi i ubila, sad su te oni ubili.
öltél volna értük és íme, megöltek ők.
MOMCI
FIÚK
Jao, šteta zbog mame, šteta, šteta!
Jaj, kár a mamáért, kár érte, kár!
MUDRAC
ATYA
Jao, ti moja siroto u toj maloj kolibi,
Jaj, te szegényem, jaj ott a kicsi házban
nevesta si groblja, skut ti je mnoštvo korenčića,
temetői mátka vagy, fátylad a sok kis gyökér,
znam, i mene tamo čekaš na pir kostiju,
tudom, odavársz engem a csont-menyegzőre,
na gozbu peska, bez pehara na piće pljuska,
homokevésre, pohártalan zápor-italra,
jao, već u mrak, i zbog sebe crno oblačim,
jaj, már sötétbe, magamért is öltözök gyászba,
jao, imaš li mira u tvom domu, u večnoj domovini,
jaj, van-e nyugtod házadban, örök hazádban,
draga moja družico, znam, i tamo te tuku,
édes jó társam, tudom én, bántanak ott is,
potresaju ti humku, cepaju nadgrobni krst,
rengetik sírhalmodat, fejfádat repegetik
lebdeći potomci cvetove ti čupaju,
röpködő kölkeid, pörgetik virágaidat,
ovi čak i groblje do meseca duvaju,
ezek a temetőt is fölfujják a holdig,
u dvorištu meseca i kosti prevrću,
a hold udvarába dúlják a csontokat is,
jao, ni na zemlji, ni u zemlji nemamo mira,
jaj nekünk, nincs pihenésünk földön, se földben,
nemamo milosti, ni život, ni smrt ne valja,
irgalom nincs nekünk, nem jó se élet, se halál,
laž je i uteha sama.
hazugság a vígasz is.
MOMCI
FIÚK
Šteta zbog mame, šteta,
Kár a mamáért, kár,
šteta što sutra nije doživela, šteta, šteta!
kár, hogy nem érte meg a holnapot, kár érte, kár!
HANG
HANG
I opet biva mir i video je mudrac kako
És csönd lett újra és látta az atya rebegni
među prstima treperi isčupana krečna kosa,
ujjai közt a kitépett meszes hajat,
i video je mudrac kroz naviruće suze
és látta az atya tolakvó könnyein át
kako od opalih cvetova beli kolutovi,
ahogy a hullt favirágból fehér kerekek,
puni meseci se zgusnu u podnožju stabla
nagy teleholdak tömörülnek fái tövében
i potonu, dok gore zelene bebe pupaju,
s merülnek el, míg fönt kerekülnek zöld csecsemők,
video je ludu lastu kako neprestano
és látta a bolond fecskét ahogy úntalanul
šopa sićušne zlatno - kljune putunjaše,
tömi a pöttöm aranyszájú puttonyokat,
video je lakovernost: udovu ženku kosa
és látott hiszékenységet: özvegy sárgarigót
kako u odsjaju prozorskog stakla žutim plamenom
ahogy ablaktükörben randevúzik sárga lánggal
se susreće i ljubi ništa, i video je mudrac kako
s csókolja a semmit, és látott az atya magában
povređeno srce na štakama žila u vlastitoj
megbántott szívet bicegni ropogó ér-mankókon
lokvi žuči kao popljuvani prosjak šepa,
epéje tócsáiban, akár egy leköpött koldus,
i izvrnuvši se video je iznutrice na horizontu
és belsejét kifordítva látta a láthatáron
ljutito goriti, video je vlastiti sumrak
mérgesen égni, látta önmaga alkonyatát,
i samrtno odelo, cvećem postavljenu raku,
s a gyászöltözetet, a virággal bélelt gödröt,
tako je sedeo u trenu na jabuku naslonjeno,
úgy ült a pillanatban, almafatörzsnek dőlve,
nad glavom mu je razapeta nevinobela jareća
fejénél fölfeszítve szűzfehér gödölye-bőr,
koža, nebeska ira, kulisa uz tragediju,
angyali irhácska, díszlet a tragédiához,
dobra je za glađenje potiljka, al se glava ludog
tarkót becézni jó, de feje az őrült atyának
starca potresla u tišini zbog novog naleta,
megrendült a csöndben az újabb rohamtól,
jer tad su opet gromoglasni sinovi došli.
mert akkor mennydörgető fiai jöttek megint.
MOMCI
FIÚK
Dobro veče dobri mudrače, dobro veče oče,
Jóestét, jó atya, jóestét édesapánk,
veče mirisa hrušta, veče mirisa obora,
cserebogárillatu estét, akolszagu estét,
veče s kozjim mlekom ukusa lopuha,
lapulevél-ízü kecsketejes estét,
veče dedečavo s žiškom plazeći jezik na zvezde,
csillagokra nyelvetöltő mécs-bohócos estét,
krivudavu stazu puža, dinamiku mira,
csigabiga-kanyarokat, béka-dinamikát,
avijatiku slepog miša za našeg oca,
denevér-aviatikát az édesapának,
predistoriskom ocu, prastarom mudracu,
történelem-előtti atyánknak, ős-tatánknak,
koga, vidi prizor, radosno zabavljaju
akit, íme, örvendezve szórakoztatnak
po krvi srodni gosti.
vérszerinti vendégei.
MUDRAC
ATYA
Nepozvani,
Hívatlanok,
i rugobe, koji moj sumrak kaljaju!
és csúfok, akik megcsúfolják alkonyatom!
MOMCI
FIÚK
Koji nevino plove prokrvljenim jezerima sumraka
Akik az alkonyat vértavain szűzen úsznak
i girlande svečanih holova kače na nebo
s aggatnak az égre báltermi girlandokat,
i tvoje oči na ples primoraju, da se rasplaču,
és megtáncoltatják szemedet hogy könnye kihullik,
da pun snage možeš živeti kao gore Šag
hogy élhess erőben, akár a hegyek, a Ság
i Šomlo.
meg a Somló.
MUDRAC
ATYA
Iskasapite vi i brda,
Ti fölkoncoltok hegyeket is,
mesari ste večnih vrednosti i zalud razapinjate
hentesei az örök dolgoknak, és hiába
laneno platno na nebo, probija ga krv.
húzkodtok gyolcsot az égen, átüti a vér.
MOMCI
FIÚK
Trebalo bi da se veseliš, potomci su ti
Kellene vígadnod végre, hogy utódaid
se uzdigli iz blata štale, iz kaljuže
fölszálltak az aklok mocskából, az osztozkodás
deobe, iz bezumlja škrtosti što dušu
fertőiből, lélekferdítő kuporiság
razdire, iz paradnih verskih obreda,
tébolyából, a hitvallás cirkuszaiból,
gore - gore među nebeske odsjaje metala,
föl, – föl az űrbeli ércek és fények közé,
do iskonske materije gde čistota čeka,
a szeplőtlen anyaghoz, hol tiszta lesz a lét,
bit ćemo bezgrešni pastiri svemira,
leszünk a mindenség bűntelen pásztorai,
tamo nema zaraze, ne ludi čovek ni stado,
ott nem lesz ragály, nem kergül meg ember, se nyáj
tamo mlaz mleka i plamenozlatne bunde vijore,
ott sugár-tej s láng-arany bundák viharzanak,
za takva ogledala i tvoj okean je malen,
tükrüknek a te irtó óceánod is kicsi,
i ne vraćamo se, ne vraćamo se više
s már nem jövünk vissza, nem jövünk vissza soha
na metiljastu livadu da stenama međe
mételyes rétre, mesgyekővel egymás fejét
razbijemo susedu lobanju, više ne vraćamo.
beszakítani nem jövünk vissza soha.
MUDRAC
ATYA
I zemlji će biti bolje.
Jobb lesz a földnek is.
MOMCI
FIÚK
Ne vraćamo se tamo
Nem jövünk vissza oda,
gde kosa posedi, gde težina povlači.
ahol megőszül a haj, ahol húz a nehézség.
MUDRAC
ATYA
Zemlja se oslobađa od nevernih pretega...
A föld szabadul meg hűtlen koloncaitól.
MOMCI
FIÚK
Hrabar je, ko poleti!
Bátor, ki fölrepül!
MUDRAC
ATYA
Kukavica je, jer beži
Gyáva, mivel elmenekül
od zakonitosti zemlje, moju krv skrnavi.
törvényeiből a földnek, véremet gyalázza.
MOMCI
FIÚK
Tvoja krv nas goni, na tebe nalikuju i
Te véred hajt minket, s a zsarnok dezoxiribo-
silnici dezoksiribonukleinske kiseline,
nukleinsavak is hozzád hasonlítanak,
ali ti je lošoj sudbi kraj, pa veseli se, besni,
de rossz sorsodnak folytatása nincs, hát vigadj,
u nasleđe ni delić od tebe nam ne treba.
tombolj a sírig, egy porszemed se kell örökül.
MUDRAC
ATYA
Odavno prognah vas, nažalost iz srca samo,
Kitagadva vagytok régen, sajnos csak a szívből,
ostale vrednosti što imah zbog vas su nestali,
más értékem jóval előbb kárba ment rátok,
razum izgubih, umirem, samo plakati znam.
eszem is elment, haldoklok már, sírni tudok csak.
MOMCI
FIÚK
Zavrni šiju labuđoj pesmi, zvižduk žele
Nyakát a hattyúdalnak csavard ki, füttyöt akarnak
tvoji sinovi!
a te fiaid!
MUDRAC
ATYA
Ne sinovi, moji lešinari!
Nem fiaim, dögmadaraim!
MOMCI
FIÚK
Na zelenom listu zviždi, na fruli od trstike sviraj,
Zöld levélen sípolj, zengess nádihegedűt,
neka tvoje mamuze mesečev kolut ljube,
csókolja a hold karaját sarkadon a patkó,
nek tvoju stoletnu bradu vetar prosvira!
nyírhatatlan bakszakállad fujja át a szél!
MUDRAC
ATYA
Neka moju golenjaču prosvira vetar!
Sípnak való csontjaimat fujja át a szél!
MOMCI
FIÚK
Mudrače, ne odriči se gozbe, ne poriči
Atya, ne tagadd meg szádtól a tort, ne tagadd,
da ti se već ugasila prastara utvara.
ha délibábod, a nálad is vénebb, kihúnyt.
MUDRAC
ATYA
Ispred mene ste ju zdrobili, na nebu vidim,
Szétcsigáztátok előttem, és látom az égen,
razapetu na plovećim križevima vidim,
látom a röpködő keresztekre fölfeszítve,
rumenilo golgote u ludilo me tera
vékony ezüstnyála, golgota-pírja megőrjít,
i vrtim ništa, nemam za što da se uhvatim.
s kavarom a semmit, megfogódznom nincs már mibe.
MOMCI
FIÚK
Uhvati se za flašu vina, za flašu piva,
Fogóddz a borosüvegbe, a sörösüvegbe,
odgovornosti više nemaš, sve ti je dozvoljeno.
felelned nincs már miért, neked mindent szabad.
MUDRAC
ATYA
Dakle već smem piti kvarne tekućine,
Nekem szabad immár innom a hitvány levekből,
smem od bludnih mešanaca čemer dobiti,
szabad a parázna pancsoktól kapnom csömört,
meni i pivo iz smrdljivih buradi točite
nekem a sört is büdös hordóból méretitek,
gde je zmija crkla, rađe bi mokraću ždrepca pio,
ahová a kígyó döglött, lóhugyat inkább innék,
ali ni toga više nema, vaše trakama kićene
de már az sincs, de szalagosan nyerítező
staklene - čelične kurve mesto izmeta ulje stvaraju,
üveg-acél kurváitok sárlanak olajt,
nema mirisa, dobrog okusa, kvarno je meso,
jó illat, jó íz nincs, lehűtött condra a hús,
u nemoć se pretvara, ali živahno banči crv,
olvad erőtlenné, de a nyű frissen mulat,
hleb s krznom štakora bacate, veseli se, starče!
kenyeret patkány-prémeset löktök, mulass, tata!
MOMCI
FIÚK
O, ti mudrače s ustima ljiljana, ubij jare,
Ó, te liliom-szájú atya, ölj gödölyét,
ali u čisto belo se oblači.
de öltözz tiszta fehérbe.
MUDRAC
ATYA
Ubih jare,
Öltem gödölyét,
ubih krasno jare, i ime mu je bilo lepo,
gyönyörű gödölyét öltem, a neve is szép volt,
Nada, Nadom nazvah - kako živiš Nado,
Remény, Reménynek neveztem – hogy vagy Remény,
idemo u pašu, Nado, u zeleno, među
megyünk legelészni, Remény, a zöldbe, a harmat
viseće kapljice rose, listove ljubičice
függői közé, ott vadibolya-levelet nyírhatsz,
i kiseljak i mišjakinju možeš rezati,
nyulsóskát meg csibehúrt nyírhatol ollócskáddal,
neka ti se prolepša svila, sazriju bradavice,
selymed ékesedjen, dagadjanak lánybimbaid,
o, mazi te moja duša, pobožno te gledam
ó, dédelget a lelkem, lesegetlek áhitattal,
i na zastavama kapele tvoje čisto lice
kápolnai zászlókon is hópehely-arcod látom,
vidim, kroz suze te sa Devicom zamenim,
ó, a Szűzzel tévesztlek össze könnyeimen át,
ako postoji još milost, tvoja je dobrota daje,
könyörület ha van még, azt a te jóságod adja,
ojačaj se, samo si mi ti oslonac, Nado!
növekedj nagyra, támaszom csak te vagy, Remény!
MOMCI
FIÚK
Ojačaj se, samo si nam ti oslonac,Nado!
Növekedj nagyra, támaszom csak te vagy, Remény!
MUDRAC
ATYA
Ali vi prljate moje stvari, urlajući
De ti belepofáztok ügyembe, ráordítva
na ljupki ples proleća, na nevino ushićenje,
a kedves tavaszi táncra, a gödölye-örömre,
tvrdu zimu bljujete na krhke cvetove,
szilánkos telet okádtok a gyönge virágra,
očima staklenih šaka udarate svet,
üvegököl-szemmel a világot megveritek,
pogledali ste mi ugar i jare slep posta, slep.
szérümre lenéztetek s vak lett a gödölye, vak!
MOMCI
FIÚK
Jare slep posta, o slepa nado, slepa, slepa.
Vak lett a gödölye, ó vak remény, vak, vak, vak.
MUDRAC
ATYA
Psi groblja, režete na ostatke, ali ja
Vakogtok sírbontó ebek a koncra, de én
sam se toliko udario i kriknuo modro
annyiszor zúzódtam s jajdultam el kéken, lilán,
i ljubičasto koliko je jare o zid udareno,
ahányszor a gödölye nekiment a falnak, fának,
ušica sekire nasrnulo i nosio na glavi
neki a fejsze fokának és hordta fején
krvavu zvezdu igre kao sirota devojka
a játék vér-csillagát akár egy árva kislány,
koju, kad pleše, udare - nisam podneo,
aki ha táncol, megütik – nem bírtam elviselni,
na njegov vrat pored trake bodež sam stavio.
nyakára a szalag mellé odatettem a kést.
MOMCI
FIÚK
Nestade nada, umire ćorava nada!
Odalett a remény, meghalt a vaksi remény!
MUDRAC
ATYA
Jao, jare, jarence, trakom kićeni sirotico,
Jaj, gida, gidácska, bocsáss meg szalagos árva
oprosti bodežu, ruci sažaljenju, mojoj starosti,
a késnek, a megszánó kéznek, öreg fejemnek,
ali ta nedužna krv nek ih zauvek obeleži
de ártatlan véred jelölje meg őket örökre,
i kroz staklene maske pegama ih udari,
üvegálarcon át arcukat szeplővel üsd,
nek se ugnezditi u poverenju zvezda ne mogu.
ne rakhassanak fészket a csillagok bizalmába.
MOMCI
FIÚK
Jao, stvarno već ne prepoznajemo oca.
Jaj, már igazán nem ismerünk szegény apánkra.
MUDRAC
ATYA
Čemu zemlja i zeleno ako ne živiš,
Minek a zöld és minek a föld már, ha te nem élsz,
nek dođe suša na tvoje mesto, sevajućim, žutim
helyedbe jöjjön aszály, villámló sárga botokkal
štapovima nek dotuče zeleno, zelene
zúzzon meg zöldet, hajnali-függős zöld füleket,
jutarnje ukrase, nek dođu skakavci, nek drvo
jöjjenek a sáskák, ne legyen a fának árnya,
izgubi senku, tek šušteća krila, valjci,
csak a berregő szárnynak, potrohok hengerének,
tek vreva, senke, da ne vidim let potomaka,
csak a hemzsegésnek, hogy kölkeim röptit ne lássam,
tu na moju bradu na od vetra bledu kosu,
ide a szakállamra, szélfújta fakó hajamra,
tu na moju košulju neka mi tetiva i kosti
ide ingemre, őröljék meg inaimat,
samelju, neka dođu trešteći mlinovi
csontjaimat is, csak jöjjenek a csörömpölő
zelenih krila kad već nemam zašto živeti,
zöldszárnyú malmok, ha élnem nincs már miért,
Nado, družico u prognanstvu, ako te već nema.
Remény, ha nem élsz már, társam az üldöztetésben.
MOMCI
FIÚK
Nek plače nebo, nek oplakuje čoveka, ne jare!
Sírjon az ég, sirasson embert, ne gödölyét!
MUDRAC
ATYA
Devojčica si mi s plavom trakom, belom soknom,,
Kislány vagy nekem, kékszalagos, fehérharisnyás,
sićušna, nevina, koja je na moju radost
lakkcipős pici szűz, aki a léceken is
na daskama šetala, koja mekanim nosom
örömömre végig sétált, aki hónom alatt
ispod pazuha me je škakljala i nasmijavala,
puha orral csiklandozott és nevettetett,
koja me sad u plač tera, jao, gde si nestala,
aki ríkat most engem, jaj nekem, hova lettél,
jao meni, jao stolu na kojem si ležala,
jaj nekem, jaj az asztalnak, amire feküdtél,
jao bodežu koji te je mučki rasporilo,
jaj a késnek, ami fölbontott kegyetlenül,
jao, tvoje mirišljavo meso, Marija-plave
jaj, eperillatu húsod, jaj mária-kék
plućne opne, sitne bubrege, jao, tvoje srce,
mellhártyáid, babszem veséid, jaj, a szived,
jao, sve je tako detinjasto, ko bi jeo
jaj, mind olyan gyerekes, gyerekhúst ki enne meg,
to meso, jao, brzo su te sahranili. Ubih jare -
jaj, elföldeltelek gyorsan. Öltem gödölyét –
MOMCI
FIÚK
Mudrače, lepo je veče i krasna će biti noć.
Atya, szép ma az est, és gyönyörű lesz az éj.
MUDRAC
ATYA
Ubih krasno jare, tebe, kojeg su oslepili,
Gyönyörű gödölyét öltem, téged, kit vakká tettek,
koji mi je nada bio i kćerkom prihvatio,
aki reményem voltál s fogadtalak kislányommá,
sad se do tebe spuštam, suton me okružuje,
most hozzád vakulok, bekerít lassan a sötét,
ali vidim te svilena vatro, vidim te kroz mrak,
de látlak selyem tűz, látlak a feketeségben,
u toj garnoj noći samo ja grbačim na zemlji,
ebben a korom estben én görnyedek csak a földön,
vrtećoj crnoj kugli, jao, plačući između
forgó fekete gömbön, jajgatva két sír között,
dve rake, jao, u treću, u svoju krećem!
jaj, a harmadikba, enyémbe, elindulok!
MOMCI
FIÚK
Krasna će biti noć, utiša se zemlja i patnja.
Gyönyörű lesz az éj, elhallgat a kín meg a föld.
MUDRAC
ATYA
Od mog glasa, vi nevernici, pobeći nećete!
Hangomtól, ti hűtlenek, nem menekültök soha!
MOMCI
FIÚK
Toneš u dubinu, uzdižemo se u visinu!
Fúródsz a mélybe, zúdulunk mi messze az űrbe!
MUDRAC
ATYA
Na mene ćete misliti u stezi oluje!
Rámgondoltok, ha ropogtok a vihar szivében!
MOMCI
FIÚK
Iz groba, iz groba, ti iz groba govoriš!
Sírból beszélsz, te, a sírból, a sírból beszélsz!
MUDRAC
ATYA
Zemlja tu govori, jer zemlja, zemlja je moje grlo!
A föld beszél itt, mert a föld az én torkom, a föld!
MOMCI
FIÚK
O, ne diraj nas, smiri se konačno, laku noć,
Ó, ne bánts már, végre nyugodj meg, jóéjszakát,
laku noć tebi, mudrače, oče, laku noć!
neked jóéjszakát, édesapa, jóéjszakát!