U beloj košulji i sa očima koje na ples mame

Fehér ingujjban és táncra csiklandó örömmel,

na brežuljku stasiti mladići se kočopere

szálfás legények feszülnek a dombon

a devojke iz doline,

s a lányok a völgyből,

kudrave, šarene devojke

a bodros és tarka lányok

prema gore se vrte, bubre,

perdülnek, begyeskednek, riszálódnak

kukovima tresu.

föl a dombra.

Nebo vrući vetrovi grebu.

Forró szelek kaparják az eget.

Maj je. Skutaste, očima bulke šarane livade.

Május. Uszályos, pipacsszemű földek.

Sila! Svetlost!

Erő! Fény!

I u tom svetlu

S a fényben

nad bulkama gibak, neobuzdan ples.

rugós csikói tánc a pipacsok fölött.

Ukrug-ukrug…

Körbe-körbe…

Pljušti zemlja.

A föld zuhog.

Ukrug-ukrug…

Körbe-körbe…

Iz crvenih, šarenih vrata mladosti

A fejek piros és tarka kapuiból

opijene plamene ptice prema suncu lete.

nevető tűzmadarak röpülnek ki a napra.

Sevajuće blokove mesa goluždravci zelenim očima žderu.

Zöld kamasz szemek legelnek a villódzó hústömbökön.

Ukrug-ukrug…

Körbe-körbe…

Ruke se divljim vijuganjem protežu.

Vad kígyózással nyújtóznak a karok.

Čela su obojeno rascvala

A homlokok színesen kivirágoztak

i ispod mnogoslojnih suknji

s kemény, eleven ikrák

tvrde, žive ikre

és pézsmás, meleg illatok

bizamski, topli mirisi se oslobađaju.

szabadulnak el a sokrétű szoknyák alól.

Pljušti zemlja.

A föld zuhog.

Crvena-bela tela se u svetlu oka ljuljaju

Vörös-fehér testek ringatóznak a szemsugárban

i pljušti zemlja.

s a föld zuhog.

Suza. Skok. Klik.

Könny. Ugrás. Kurjantás.

Potom ništa: samo sveobuhvatna žudnja.

Aztán semmi: csak a mindent betöltő vágyakozás.

Pijanim, izbuljenim očima nebo još potkazuje,

Részeg, kiugró szemmel még árulkodik az ég,

u dolini ogromni buseni već se naziru

de a völgyből már hatalmasan dagadnak elő a bokrok

a sa brežuljka

s a dombról

ogladnelo, upaljeno,

éhesen és meggyulladtan,

u kotlinu slepi, isprepleteni parovi

vak, összegabalyodott párok gurulnak le

se kotrljaju.

a völgybe.