Sergeju Aleksandroviču Jesenjinu

Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Prokockao moje srce slabašno,

otresi svoju suknju, zoro!

Elkártyáztam a gyenge szivem,

Uzdahom rakije te opijam, pitomo,

suhogasd le a szoknyád, hajnal!

na jedvite jade te naguzim, polako.

Pálinkát lehelek rád szeliden,

Dođi Rusijo, cvetu vodke,

megháglak nehezen, halkan.

smeh mi je krv tvoja!

Topole Volge bele kao bačvare,

Jőj, Oroszország, vodka-virág,

nevina je ta pesma, boje mleka.

nevetés nékem a véred!

Pade mi glava samo suzim,

Pince-fehérek a volgai fák,

bledi se tuga u meni,

tejszínű, szűz ez az ének.

oglašavaju se drevni bubnjevi,

svitanjo za tobom jurim.

Lebukik fejem és úgy zokogok,

To pucketanje kostiju, mit humke

haloványul bennem a bánat,

oglašava moje ubeđenje,

veretik körülöttem az ősi dobot,

budi crn izbezumljeni idole,

szaladok, hajnal, utánad.

ta prokockao moje srce.

Vlađimir, 1973*

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege

*„Tu pesmu sam 1973. u Vlađimiru, u Središnjoj Rusiji (sa 22 godine) pisao kad sam još pesnik bio. Mnogi poznaju, pevaju, ali sa iskrivljenim tekstom. Pa – to je verna verzija. Objavljeno je oko 1992. u mojoj knjizi Klopka koja žive hvata. Pre toga 70-tih godina i u „starom” Mobilnom.”

hitemet hirdeti híven,

kataton bálvány, légy fekete,

hiszen elkártyáztam a szívem.

Vlagyimir, 1973*

*„Az alábbi verset 1973-ban írtam Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, amikor én még költő (és 22 éves) voltam. Sokan ismerik, énekelik, de romlott szöveggel. Hát - ez a hiteles. Megjelent az Élve fogó csapda c. kötetemben, 1992 körül. Előtte a "régi" Mozgóban még a 70-es években.”