Skrećem u neznanu ulicu

Befordulok egy utcasarkon,

zalutam u vlastitom gradu –

eltévedek a városomban –

U škrgutavoj galami

fogaim koccanó zajában

bujaju mi snoviđenja

tenyésznek álomképeim,

koje rastura ulična buka.

miket szétugraszt majd a lárma.

Uz igralište zavidim

A játszótér mentén írígylem

gordosti dečačkih igara,

a gyerekszertartások gőgjét,

u prolazu, jer dalje koračam,

futólag, mert tovább igyekszem,

u praznu ulicu skrećem

üres utcába fordulok,

gde među trošnim zidovima

hol rongyos házfalak közöt

otrcane melodije udišu

kopott zenéket lélegeznek

nagi prozori,

pucér ablaksorok,

hát jöjj, és fogd meg a kezem.

pa dođi, uhvati mi ruku.

Ha nem felejtesz el, hazatalálok.

Ne zaboraviš li me, naći ću dom.

Idegen utcába ne kergess,

Ne teraj me u strane sokake

hol térdre kényszerít hiányod.

gde bez tebe na kolena padam.

Engedj megállni lábamon,

Pa pusti da stanem na noge,

engedd, hogy induljak veled

dopusti, da s tobom krenem

világom fölfedezni végre,

da otkrijem sopstveni svet,

az örökösen tervezett

to odavno planirano

döntő fölismerésre.

konačno otkrovenje.

Nem válaszolsz. A csókjaim

átfutnak arcodon. Lebegsz

Ne odgovaraš. Moji poljupci

a kötelesség, szeretet,

preleću ti lice. Lebdiš

szerelem hálói fölött

iznad mreže odgovornosti,

az áldozat sorsát latolva.

naklonjenosti i ljubavi

Hiszen ha őt elengeded,

procenjući sudbinu žrtve.

tudom, zuhanás lesz a sorsa.

Jer ako njega napustiš

Hiszen hármunk egymást faló

znam, sledi mu propast.

kapcsolatából kitaszítva

Jer odbačen iz naše

talán a harmadik jelen lesz

trojne porazne povezanosti

levágott testrészként örökre,

treći će kao odsečeni

immár mit sem gyanítva.

ud, više ne sluteći ništa,

S kit a harc győztesnek ír be,

biti večito prisutan.

a béke áthúzza nevét.

I ime pobednika u toj

Szeretlek. Véget ér az utca,

borbi crtom prekriži mir.

a párkánysor lemállik.

Elindulok feléd.

Volim te. Kraj je ulice,

ruši se trošni zid.

Prema tebi krećem.