Dete si još, ipak

Gyerek vagy még, a tagjaid

nežno sazreli udovi

mégis már szinte készen

blago se naziru

vakítanak a hajlatok

iza zastora mladosti,

derengő rendszerében,

i kao jedva primetan

s akár egy bujkáló mosoly,

osmeh, ako ne bedro,

ha csípőd nem, hát vállad

ramena te odaju.

elárul és magadra hagy.

Skroz sam te prozreo.

Tetőtől talpig látlak.

Gledam te, dalje ne mogu,

Nézlek, és nem birom tovább,

iza jednog dodira

egyetlen moccanásra

poput peščane dine

puhán megindul életem,

meko se budi život u meni.

mint omló homokbánya.

Krhka si još, beži dakle,

Gyenge vagy még, hát menekülj

pre no što bi te stigao!

mielőtt utolérne!

Klonula si kad te je

Előre biccen a fejed.

prvi šamar sustigao.

Az első ütés érte.

Žudno, pohlepno te gone

Mohón tülekszenek feléd

izmorene godine;

a leroskadó évek;

poput izgladnele batine

mint kiéheztetett botok,

oživi se nepregledna šuma.

a rengeteg megéled.

Moje noći! i u tim noćima

Éjszakáim! az éjszakák

promrzla, crna rulja!

didergő csőcseléke!

Svim telom hrli na tebe,

Testestül veti rád magát,

na delić svežeg kruha.

egy falatka kenyérre.

Slomiše ti mladi članak,

Fiatal csuklóid eltörik

i svinuše kičmu;

és bezúzzák a hátad;

spas, blaženstvo su tražili,

az üdvösségük keresik,

to, čega kod mene nema.

mit nálam nem találtak.

Deteta, neoskrnavljenog,

Az elveszített gyermeket,

sjajnu, blešavu mladost!

vakító ifúságot!

Opljačkanu te odbaciše

S kifosztva elhajítanak,

kao poderanu krpu.

mint talpig tépett zsákot.

To je ostalo od tebe?

Ez maradt belőled nekem?

Ravnodušno te gledam.

Ájult közönnyel nézlek.

Gde su ta mlada ramena,

Hová a váll, mely tündökölt,

gde je taj blesak?

nyoma a tündöklésnek?

Zbunjeno krstim ruke –

Zavartan tesz-vesz a kezem

bezdušna je samica.

az üres levegőben.

Ti si ta ubijena

Te volnál, kit megöltek és

a ja sam tvoja ubica?

én lennék, ki megöltem?