Azt hiszitek, hogy csak én

Zar verujete da ispred

ácsorgok fényért és szeretetért

gradske kapije samo ja

a város kapuja előtt,

isčekujem svetlost i toplinu,

én korbácsolom a ziháló szél

kletvama samo ja šibam leđa

hátát átkaimmal és üvöltöm az égig

uzburkanog vetra i samo ja urlam

kivetettségem siralmait:

do neba plač prezira:

tizenhat évem nem elég

svojih šesnajt godina nije

arra, hogy befogadjatok,

dovoljno da me prihvatite,

nem elég arra, hogy fejemről letépjétek

nije dovoljno da sa moje glave

a megaláztatás pókhálóit?

paučinu poniženja otkidate?

Izvan gradskih kapija mnogi čekamo

Sokan várjuk a kapukon kívül,

da nam podarite

hogy bizalmatok rézkrajcárjaival

krajcare poverenja!

megajándékozzatok!